Azt hiszem abban egyetérthetünk, hogy mindenkinek más és más nehézségekkel kell szembenéznie az élete során. Ezeket a kihívásokat pedig igen különböző módon engedjük közel magunkhoz. Máshogy éri el a lelkünket a hétköznapi és a nem hétköznapi küzdelem. Lehet éppen azt érzed, hogy a veled történő eseményeknél nincs semmi súlyosabb. (Ez elég gyakori, hogy a saját nehézségeinket látjuk a legnagyobbnak.) Azonban az is előfordulhat, hogy éppen azt érzed, hogy minden rendben van és nincs nagyobb szükség az életedben.
Mind a két esetben feltehetjük a kérdést, hogy miért van szükségünk Isten helyreállítására és hogyan érhetjük azt el?
„Isten ugyanis kinyilatkoztatja a maga haragját a mennyből az igazság útját álló gonosz emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, mert ami megismerhető Istenből, az nyilvánvaló előttük, mivel Isten nyilvánvalóvá tette számukra. Láthatatlan valóját, azaz örök hatalmát és istenségét meglátja alkotásain az értelem a világ teremtésétől fogva. Ezért nincs mentségük, mert bár Istent ismerték, mégsem dicsőítették vagy áldották mint Istent, hanem hiábavalóságokra jutottak gondolkodásukban, és sötétség borult oktalan szívükre. Akik bölcseknek mondják magukat, bolonddá lettek, és a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték halandó emberek, sőt madarak, négylábúak és csúszómászók képmásával. Ezért kiszolgáltatta őket Isten szívük vágyaiban a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét. Az ilyenek Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és a teremtményt imádták és szolgálták a Teremtő helyett, aki áldott mindörökké. Ámen.” (Pál levele a rómaiakhoz 1,18-25)
A fenti igeszakasz csodálatosan rávilágít arra, hogy olyan Istenünk van, aki megismerhető. Ez nagyszerű hír! Azonban erre pont azért van szükség, mert elszakadtunk a Teremtőtől és alapvetően nem ismerjük helyesen Őt. Isten a maga képmására teremtett bennünket, amely képmásság az édenkerti eset után pontosan azért tört össze, mert az ember bizalmatlansága miatt elszakadtunk a Tökéletestől. Ennek következménye az, hogy mindannyian helyreállásra szorulunk, méghozzá Isten helyreállítására. Isten pedig tevékenyen részt vesz ebben a helyreállításban azáltal, hogy megismerhetővé teszi magát.
A baj azonban ismételten az emberrel van, aki mégsem él ezzel a kegyelemmel, annak ellére sem, hogy valóságosan megtapasztalható ez a kapcsolat. Lehet benned is megfogalmazódott már az a kérdés, hogy mi az oka annak, hogy a kereszténység nem tud elég jelentős hatást elérni a mai nyugati kultúrában, beleértve hazánkat is? A probléma éppen abban gyökerezik, amiről a fenti igeszakasz ír. A teremtmény imádata került a szívek középpontjába Isten imádata helyett.
Mit is jelent ez? Egyszerűen azt, hogy sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonítunk az ember érzéseinket, vágyainak, mint Istennek. A középpontban az ember áll. Az ember, aki Isten nélkül csupán egy összetört képmás. Ennek az eredményét láthatjuk napjainkban. Nem csoda, hiszen amennyiben az ember áll a középpontban, akkor éppen az az összetörtség fog a fókuszban lenni, amivel elszakadtunk a tökéletestől. Ez azért van így, mert amennyiben az emberre figyelünk Isten helyett, akkor az embert gondoljuk a tökéletes kiindulási pontnak. Így minden, amit tesz helyesnek, vagy legalábbis megmagyarázhatónak ítélünk. Ebből a nézőpontból azonban csak újabb és újabb töréseket fogunk látni és a helyreállást soha nem fogjuk tudni elérni, mert nem a Tökéletesre figyelünk.
Milyen óriási kegyelem, hogy ebben az állapotunkban Isten lép közel hozzánk Jézus által felmutatva a szabadulás útját. Ugyanis Jézusban nem csak a megváltás ajándékát kaptuk meg, hanem a tökéletes képmást is. A Megváltónk földi élete pontosan arra mutat rá, hogy „Kedveseim, így kell ezt csinálni!”
Ez jelenthet valódi helyreállást neked is és az egész kereszténységnek is. Meg kell gyökerezünk Jézus megváltásában és annak a vágynak kell lennie a szívünkben napról napra, hogy csak még jobban és jobban megismerjük Istent. A változást pedig kézzel foghatóan fogjuk tapasztalni, ha ez az ismeret nem csak a gondolat szintjén marad, hanem valódi tettekben valósul meg.
Erre hívlak az Útkeresővel is, hogy keressük együtt Istent, az Ő igazságát, hogy még helyesebben járhassuk a helyreállás útját, amin másokat is erre az útra vezetünk.