Azt hiszem, nem kell túlságosan bizonygatnom, hogy mennyire feledékeny az ember. Nem pusztán a hétköznapi eseményekre gondolok, hanem sokkal inkább az életünket meghatározó történések kapcsán. Hogyan tudom ezt bizonyítani? Gondolj csak arra, hogy milyen körülmények vesznek körbe ebben az adventi időszakban és milyen volt 2-3 éve!
Nem érzed úgy, mintha meg sem történt volna az, amikor azon aggódtunk, hogy vajon szabadon mehetünk-e a családjainkhoz szenteste?
Ahogy szétnézünk egy-egy nagyobb városban a 2023 évi adventi forgatagban, akkor meg sem fordul a fejünkben, hogy ez lehetne másképp. Természetesnek fogadjuk el a forrócsokit, a műjégpályát, a vásári bódékat, az óriási karácsonyfákat és a már-már giccsbe hajló díszkivilágítást. Távol legyen tőlem, hogy moralizálni akarnék. Magam is szeretem megadni a módját az ünneplésnek. Ennek ellenére ez a roppanós cukorszirup könnyedén elfedheti mindazt, ami a máz alatt van. Így lesz Messiásból Jézuska, az Úr várásából pedig „szeretet ünnepe”.
Pedig alig lehetne drámaibb helyzetet elképzelni annál, minthogy egy megvetett várandós fiatal nőnek útra kell kelnie, hogy egy koszos, büdös istállóban hozza világra gyermekét. El nem tudjuk képzelni mennyire nélkülözött minden ékességet az a pillanat, amikor az Úr dicsősége jelent meg közöttünk. A betlehemes ábrázolások mégis meghittebb képet adnak, nem igaz?
Mi történne, ha ma is megroppantanánk a felszínen lévő cukorréteget és felismernénk világunk valóságát? Hiszen a háború még mindig tart a szomszédban és a Szentföldön is. Viszont ne gondold, hogy ilyen messzire kellene mennünk háborgásért és konfliktusért. Elég csupán a szívedbe tekinteni. Milyen érzések határoznak meg leginkább ezekben a napokban? Valóban a szeretet és az öröm jár át nap, mint nap, ahogy közeledünk az ünnephez? Vagy ott lapul benned egy mélyről fakadó szorongás és félelem, hogy mit hoz a jövő?
A jó hír az, hogy akkor sem kell aggódnod, ha nem a kicsattanó boldogság jár át, ahogyan érkezik a karácsony. Nem szükséges elbújnod a karácsony díszletei mögé, hogy aztán erőltetett mosollyal nyugtázd a családi találkozók alkalmával, hogy minden rendben van. Éppen azért lehet ünnepünk, mert arra emlékszünk, hogy semmi sincs rendben ebben a világban. Erre a felismerésre könnyedén ráébredhetünk, ha csak beleolvasunk egy hírportál bejegyzéseibe. Illetve elegendő lehet az is, ha ránézünk a saját és a körülöttünk lévők életére. Ebben a reménytelenségben mondta Isten azt, hogy annyira szeret bennünket, teremtményeit, hogy van egy nagyszerű mentőötlete. Ez a terv pedig Jézusban érkezett hozzánk közel. A Bibliában erről így olvashatunk:
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János evangéliuma 3,16)
Amikor tehát azt érzed, hogy nincs tovább, már nem vagy képes leplezni a csalódottságodat, elkeseredettségedet, csak állj meg egy pillanatra. Amikor a terhek olyan súlyosak, hogy az advent fényei inkább nyomasztanak, mint mosolyra gerjesztenének, csak nézz rá arra, aki egy istállóba született, hogy élete egy kegyetlen kivégző eszközön érjen véget. Ez a mi valóságunk. A karácsonyfa alatt felsejlik húsvét örömüzenete, hogy Isten megmentett minket. Jézus feltámadásával örök életünk van. Csodálatos ahogyan ez a valóság valami egészen különleges módon átragyog a hétköznapjainkra, mert ahogyan Jézus mondja ez már nincs távol tőlünk, nem kell már keresni, hiszen ha hiszel, akkor te is abban az igazságban élhetsz, hogy „az Isten országa közöttetek (bennetek) van!” (Lukács evangéliuma 17,21)
Engedd Istennek, hogy a karácsony örömüzenete, az Ő mentőterve érje el a szívedet, hogy az abból fakadó örömmel találjon meg a töltöttkáposzta fenséges íze, a forraltbor minden egyes cseppje, a családi ölelés melege, az ajándékok meglepetése és annak a dicsősége, hogy Isten gyermeke lehetsz Jézus által!
Áldott ünnepre készülést kívánok!
Ha pedig szeretnél egy órát rászánni a csendre, hogy azt Istennel töltsd, akkor szeretettel ajánlom a következő imaszobát:
https://utkereso.hu/isten-es-en-online-imaszoba/