Ki mutathatná meg legjobban nekünk, hogy mire van szükségünk a boldog élethez, ha nem az, aki az egész világot teremtette – beleértve bennünket is?
Ha ez így van, akkor miért nem esik egybe Isten vágya, a mi vágyainkkal? Gyakran kívánatosnak tűnik az ember számára, ha valamiről Isten azt mondja, hogy „Ne tedd!” és pontosan ez válik a vágya tárgyává. Ez pedig azért van, mert a kívánság olyan dolgokkal kecsegtet, amelyek többnek, érdekesebbnek, izgalmasabbnak és pompásnak ígérkeznek. A vágyak mindig azt súgják a szívedbe, hogy az életed nem elég jó, vagy legalábbis lehetne sokkal jobb is. Pontosan ez történt az Éden kertben is:
„Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, hogy csábítja a szemet, és kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított hát a gyümölcséből, és evett. Adott a vele levő férjének is, és ő is evett.” (Mózes első könyve 3,6)
Az asszony elhitte a Sátánnak, hogy Isten tiltása valamitől meg akarja fosztani őt, hiszen ez az alma okossá tesz. Az asszony pedig tudta, hogy mi lesz ennek a következménye, mert Isten elmondta nekik, hogy meg fognak halni, ha esznek annak a fának a gyümölcséből. Azonban a kísértő ezt is tagadja és azt mondja, hogy „Dehogy haltok meg!”, azaz nem lesz semmilyen következménye, ha szembe mész Isten vágyaival.
Ebben a világban mi is újra és újra ezt éljük át. Jön a Gonosz és a fülünkbe súg valami nagyon kecsegtetőt és azt mondja, hogy ennek semmilyen következménye nem lesz, csak profitálni fogsz. Ilyeneket mondd ma sokaknak:
- Nyugodtan csald meg a feleséged, úgysem tudja meg senki, hiszen ő is boldogabb lesz, ha te is boldogabb leszel. Ezzel mindenki csak nyer.
- Ezt gondolod te adócsalásnak? Ez csak egy kiskapu, mindenki ezt csinálja. Csak képzeld el, hogy miket vehetsz majd ebből a pénzből!
- Egy kis pornóval semmi gond nincs, mindenkinek vannak szükségletei. Mi azzal a gond, ha kielégíted saját szükségleteidet?
- Nem árt senkinek, ha apró ferdítések vannak a szavaidban, hogy jobb színbe tüntesd fel magad. Mennyire jó lesz, ha más szemmel néznek majd rád a barátaid, hogy milyen nagyszerű vagy!
- Stb.
Nyugodtan gondold át te is, hogy milyen helyzetekben tapasztalsz hasonló hangokat a szívedben!
Amikor pedig hallgatunk erre a hangra, akkor valóban elhisszük, hogy következmények nélkül bármit megtehetünk és nem vesszük észre, milyen sebesen rohanunk a végzetünkben. Csak arra a nyereségre figyelünk, amit az Ördög akar elhitetni velünk. Viszont legtöbbször a következmények már ebben a világban utolérnek bennünket. Mint lázadó gyermekek, akik tudomást sem akarnak venni az apáról, saját vágyaink csapdájába esünk. Közben észre sem vesszük, hogy az apai útmutatás mögött a legmélyebb szeretet húzódik.
„Keressétek az Urat, amíg megtalálható! Hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani. Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim – így szól az Úr. Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak utaim a ti utaitoknál, és gondolataim a ti gondolataitoknál.” (Ézsaiás könyve 55,6-9)
Az apa és a gyermek hasonlata meg sem közelíti azt, amiről itt beszél Isten. Mi egyszerűen képtelen vagyunk úgy átlátni mindent, mint Ő. Képtelenek vagyunk arra, hogy úgy megértsük és úgy értelmezzük a világban zajló dolgokat, mint az az Úr, aki mindezek felett áll. Mi nem látunk túl a saját földi kereteinken és csak saját objektív megélésünkkel tudunk operálni. Milyen kegyelem, hogy Isten, aki nem a mi kereteinkben mozog készséges arra, hogy segítsen nekünk.
A vágyak mégis igen erősek. Nem véletlen fogalmaz meg kemény kritikát Jakab a levelében keresztény gyülekezettel szemben:
„Honnan vannak viszályok és harcok közöttetek? Nem a tagjaitokban dúló önző kívánságok okozzák ezeket? Kívántok valamit, és nem kapjátok meg, öltök és irigykedtek, de nem tudtok célt érni, harcoltok és viszálykodtok, de nem kapjátok meg, mert nem kéritek. Vagy ha kéritek is, nem kapjátok meg, mert rosszul kéritek: csupán élvezeteitekre akarjátok azt eltékozolni. Paráznák, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés Istennel?” (Jakab levele 4,1-4)
A vágyaink lekorlátozzák a látásunkat, a hallásunkat, a gondolkozásunkat és mindezekkel együtt az Istennel való kapcsolatunkat. Isten, aki alkotott bennünket jól tudta, hogy az a szándék húzódik meg a világra jövetelünkbe, hogy vele szeretetkapcsolatban legyünk. Ha ez nem valósul meg, akkor mindenképpen célt téveszt az életünk és el fog kerülni bennünket a valódi szívből jövő öröm és megelégedettség. A vágyaink pedig folyamatosan próbálnak elhúzni ezektől, mert valami mást, jobbat ígérnek.
Mi tehát a feladatunk?
„Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.” (Pál első levele Timóteushoz 2,3)
Egyszerűen bele kell simulnunk Isten akaratába. Hiszen Ő nem csupán azt akarja, hogy megmeneküljünk, hanem azt is, hogy megismerjük az igazságot. Ebben az igazságban pedig megtalálhatjuk valódi identitásunkat, valódi céljainkat, valódi vágyainkat, azaz a kiteljesedett és boldog életet.
Csodálatos számomra azt látni, hogy miközben formál Isten és a saját vágyálmaimat felcseréli valódiakra, olyan dolgokat élhetek át, amelyeket soha nem gondoltam. Hiszen amíg Isten nélkül voltam nem tartottam sokra magam és azt se gondoltam, hogy bármilyen nagy dologban részem lehetne. Isten viszont azt mondja, hogy csodálatos vagyok és eszköz lehetek az Ő kezében, a Mindenható Úr kezében. Hiszen annyira szeretett, hogy a Fiát adta értem.
Ez az Isten szól ma hozzád is. Arra hív, hogy a csalárd vágyaidat add át neki, hogy sokkal jobbakat adhasson neked, az Övéit!