Honnan jön segítségem?

Bizonyos élethelyzetekben könnyedén megszülethet a kérdés a szívünkben: „Honnan jön segítségem?” Amikor erőm elhagyott, amikor elfáradtam, amikor elapadtak a testi és a lelki forrásaim, akkor feltehetem a kérdést „Honnan jön segítségem?” Amikor egyszerűen csak elcsüggedtem, amikor minden mentális erőm végéhez ért és teljesen tehetetlennek érzem magam, akkor jogosan kiáltok fel „Honnan jön segítségem?”

Egyszerű kérdés és talán sokaknak úgy tűnhet, hogy egyszerű rá a válasz is. Mégis szerintem nem csak én vagyok úgy, hogy az instant bölcsességek, okoskodások, kéretlen tanácsok csupán újabb sebeket ejtenek az amúgy is erőtlen lelkemen. Persze egy-egy jó meglátás, kedves gesztus valóban enyhíthet a fájdalmunkon. Azonban amikor ez a kérdés a szívbe kerül, akkor sokkal mélyebb válaszra van szükségünk.

Nem könnyű a nyugati ember számára ez a korszak, amiben élünk. Soha nem látott jólét vesz körbe bennünket és olyan ételeket fogyasztunk, amelyek a régi időkben maximum a fejedelmek kiváltságai voltak. Legtöbbünknek nem kell kimennie az épületből, ha szólítja a szükség és még a fürdés is luxus körülmények közepette, tiszta vízzel történik. Micsoda meg nem értett gazdagság vesz körül bennünket. Mégis miközben a világot hajszoljuk a lelkünk kárt vall és elvesztjük az utunkat, ahonnan a krízisek idején a reményt várhatnánk.

Krízis pedig mostanában bőven akad. A járványban, most a háborúban és a közelgő válságban azt érezhetjük, hogy minden, ami jó, egyszerűen elvész. Ahogy szemléljük az eseményeket, úgy húz a mélybe a félelem és a rettegés, hogy talán vége a jó világnak. Miközben megtanultuk, hogy hogyan szerezzünk egyre többet, jobbat és nagyobbat, azt elfelejtettük, hogy a lelkünk vágyakozása valami egészen más. A lelkünk éhsége nem csillapítható földi javakkal.

Tudom mindannyiunk életére hatással vannak a körülöttünk zajló események, de nem csak ezek miatt érezheted a reménytelenséget. Egy régi barát elvesztése, az egész éjjel síró gyermeked, állandó konfliktus a házastársaddal, társtalanság, bántalmazás, meg nem értés, bűntudat, szégyen… Végtelenségig lehetne sorolni, hogy földi járásunk alatt mennyi minden tapad ránk. Kapunk sebeket a világtól és mi is adunk másoknak. Igazi adok-kapok. Talán jobb lenne a föld alatt nyugodni? Ennyi lenne talán? „Honnan jön segítségem?”

Ha valaha futott már át az agyadon önpusztító gondolat, akkor minden bizonnyal átérzed ennek a kérdésnek a súlyát. Miközben rohantunk a világ után és próbáltuk azt megnyerni magunknak, valljuk be őszintén, hogy a lelkünkben ténylegesen kárt vallottunk. A modern nyugati világ szorongást, félelmet, függőségeket és lelki nyomorok sokaságát termelte ki, de legalább egy kicsit többet tud az okostelefonunk és korlátok nélkül fulladhatunk bele a saját mocskunkba. Elkeserítő kép, igaz?

Akkor ennyi, nincs segítségünk? Elbuktunk, elvesztünk, végünk van? Bizonyos értelemben igen. Elbuktunk az igazságban és elvesztettük ezzel a legfontosabb kapcsolatot az életünkben, ezért valóban végünk van. Azonban a 121. zsoltárral együtt van válaszunk is a kérdésre:

„Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta.” (A Zsoltárok könyve 121,1-2)

A tátongó sebeid fájdalmában, amikor úgy érzed, hogy nincs értelme élni, édesebb lenne a halál, akkor meghallhatod azt a hangot, aki azt mondja: „Én már megtettem. Elvégeztetett, mert elvégeztem.” Honnan jön segítségem? Attól az Úrtól, aki tulajdon fiát nem kímélte… Jézus nem csak meghalt érted, a történet nem ennyi. Igen a mi vétkeink miatt kapott sebeket, ezáltal megnyílt az út a megváltásunkra. Ezen az úton pedig azt láthatjuk, hogy a sebei árán gyógyulunk meg. Megvált és helyreállít, hogy benne bízókként megnyerjük az elveszettet, a Teremtővel való kapcsolatot. Ebben a kapcsolatban pedig olyan gyógyulásra van lehetőségünk, amivel felragyoghat a hasznosságunk, az értékeséggünk és a valódi Isten által adott szépségünk. Hát nem erre vágyódik mindannyiunk lelke?

Most arra kérlek, hogy csukd be a szemed és lelki szemeidet helyezd Jézus keresztjére! Gondold végig, hogy mit jelent neked ez a hely! Időzz egy kicsit ott a kereszt tövében és figyeld meg a környezetet, a fa erezetét, hogy éppen milyen időjárás van, mindent! Amikor úgy érzed, már élesek a képek, akkor hívd be Jézust ebbe a képbe, hogy álljon meg melletted! Mit mond neked? Beszélgess vele! Amint úgy érzed, hogy eleget időztél, akkor nyisd ki a szemed és olvasd el a következő igéket:

„Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta.” (A Zsoltárok könyve 121,1-2)

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű.” (Máté evangéliuma 11,28-30)

„Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!” (János evangéliuma 14,27)

„Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek. Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.” (János evangéliuma 6,35-40)