Lehet már önmagában a cím is furcsa lehet sokak számára. Mit jelent az evangéliumban élt élet? Az evangélium nem csupán annyi, hogy egyszer felismerjük bűnösségünket, elveszettségünket és Jézusban új életet nyerünk? A személyes utunk az evangéliumban valóban itt kezdődik. Bűnös, megsebzett állapotunkban ránk talál az, aki utat mutat nekünk ebből a sötét és reménytelen állapotból. A legnagyobb örömüzenetünk (Az evangélium, ami a görög eredetű euangelion szóból ered, annyit tesz magyarul, hogy jó hír, öröm hír.) valóban az, hogy ez a lehetőség mindenki számára nyitott. Ezt a jó hírt oszthatjuk meg barátainkkal, családtagjainkkal, rokonainkkal, szomszédainkkal és végérvényesen az egész világgal.
Amennyiben tényleg úgy gondoljuk, hogy ez a legjelentősebb és legerősebb üzenet, amelyet átadhatunk embertársainknak, akkor miért nem látszódik ennek valóságosabb eredménye a világban, vagy éppen közvetlen környezetünkben? Meglátásom szerint éppen amiatt, amiről a Zsidókhoz írt levél szerzője is ír, hogy kevesen jutnak túl „Isten beszédeinek alapelemein”. Érzékletesen ezt úgy írja le, mintha még mindig csecsemő módjára csupán tejjel táplálkoznánk, a kemény eledel helyett. Ez pedig azt jelenti, hogy nem jut megértésre, hogy mi a jó mi a rossz. Ennek pedig a következménye az, hogy az éltünkön és a döntéseinket láthatatlan marad Krisztus valósága.
Pál a galatáknak ír a Lélek gyümölcséről. Ezek között a következők szerepelnek: „szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal 5,22-23). Arra bátorítalak, hogy egy pillanatra csak gondold át egyesével, hogy a felsorolásban szereplők mennyire lettek nyilvánvalóvá az életedben! Egyesével vedd végig mindegyiket és engedd, hogy közben a Szentlélek vizsgáljon meg!
Lehet látod a formálódást bizonyos területeken. Lehet vannak olyanok, amelyekben úgy érzed, hogy újra és újra elbuksz. Lehet valamiről már le is mondtál, hogy változz benne. Viszont, ami itt és most öröm üzenet számodra, hogy nem kell ezt tenned. Éppen erről szól az evangéliumban élt élet, hogy a Jézussal való kapcsolatodban sokkal több van a formálódásra nézve, mint el tudtad volna képzelni.
A mai korban jelentősen központba került az önfejlesztés. Ezért pedig a vállalatok küldik az alkalmazottaikat trénigről trénigre – pénzt nem sajnálva. Couchok, különböző lelki gyógyászok és terapeuták mondják meg, hogy hogyan élhetnél egy sikeresebb életet. Természetesen önmagukban nem is ezekkel lenne probléma. Amit személy szerint szomorúnak látok ebben, hogy mindezek Isten helyére kerültek és nem a vele való kapcsolatot erősítik. Éppen azért történhetett ez meg, mert elfelejtettük azt, amit egy pszichiáter ismerősem nagyon bölcsen megjegyezett: „Tomi, amennyit csak tudod olvasd a Bibliát, mert abban mindenre választ kapsz.” Teljes meggyőződésből vallom, hogy igaza van. Azzal kiegészítve, hogy ez az egész Istennel való kapcsolatra igaz.
Persze ott vannak azok a nagyon mély lelki struktúrák az életeinkben, amelyek meghatározzák a viselkedésünket, cselekedeteinket. Gyermekként élesen belénk égnek minták és képek, hogy mit gondoljunk a világról, családról, munkáról, szeretetről, szerelemről stb. Ezek a minták legtöbbször nem éppen a biblikus, igaz példákat adják elénk. Ebből fakadva magunk is torzulunk és ezekből a torz szívbeli képekből élünk még kereszténnyé válásunk után is. Ezek pedig gyakran éppen azért fájdalmasak, mert komoly sebek kapcsolódnak hozzá a múltból. Kiabáló, ideges szülők, akik a durva testi fenyítést sem vetették meg, vagy éppen szerető család, akik valami miatt mégsem tudtak megerősíteni, bátorítani a kellő időben. Mondhatjuk, hogy nem áll hozzánk közel az efféle megközelítés, azt mégis mindenképpen látnunk kell, hogy valahogy működünk. Valamilyen elgondolás alapján döntünk hirtelen szituációkban, vagy éppen a hosszú várakozásban, valamilyen módon elindulunk a jó és rossz cselekedeteinkben. Ha pedig ez a mechanizmus nem fedi le a Lélek gyümölcsét, akkor az bizony azt jelenti, hogy nem tökéletesen működik a rendszerünk. Itt szeretném megjegyezni, hogy a tökéletességet aligha érjük el itt a földön. A törekvés viszont szükséges, hogy az életünk része legyen, ha valóban sókká akarunk lenni.
Hová máshová mehetnénk tehát ezekben a sérüléseinkben, mint a kereszt lábához, ahol utunk nyílt a gyógyulásra? Jézus erre hív. A Szentlélek által nincs már távol tőlünk, hanem lakozást vett bennünk. Ezért vallom, hogy nincs más utunk, mint az evangéliumban élt élet, annak a valósága, hogy Jézus bennünk él. Hiszen hogyan tudnánk átadni azt, ami nem járja át nap, mint nap a szíveinket? Hogyan tudnánk bűnbánatra hívni másokat, ha mi magunk se megyünk oda Urunkhoz nap, mint nap és kérjük és ezzel együtt egészen mélyen el is hisszük az Ő valóságos megbocsátását? Hogyan tudnánk megbocsátásra hívni másokat, ha mi magunk is hordozzuk magunkban az adósságokat, amellyel mások tartoznak nekünk? Hogyan tudnánk bemutatni, hogy jó hírünk van, ha Isten jóságának valósága nem járja át egészen mélyen a szívünket?
A te és én valóságom az, hogy Jézus meghalt a kereszten, harmadnap feltámadt a halottak közül, ezzel pedig megbékéltetett az Atyával és örök reménységre hívott el. Ennek pedig nem csupán egyszeri hatása van az életünkre, hanem az egész történetünket ez kell, hogy átírja, még a múltunkat is. Természetesen ehhez szükséges, hogy hozzáférést adj a Szentléleknek a szíved összes területéhez. Ez olykor felüdítő, olykor fájdalmas, olykor a kettő együtt, de mindenképpen megéri annak érdekében, hogy az életünk egyre jobban tükrözze Megváltónk életét.
Az evangéliumban élt élet tehát nem egy lehetőség, hanem nagyon is lelki gyógyulásunk és növekedésünk középpontja. Ezzel tudunk a Lélek munkájában úgy formálódni, hogy világítsunk és ezzel valóban örömhírré tegyük azt, ami valóban az.