Húsvét ünnepén felidézhetjük azt a csodát, amit értünk tett Isten. Ahogy múlt héten írtam ebben találhatjuk meg az életünk értelmét. Jézus halálával meggyógyított minket, megszabadított a bűn fogságából. Elvégezte ezzel, amiért a földre jött és a reménységünk azzal lett teljes, hogy feltámadt a halálból, amit az Őt követőknek is ígér. Micsoda reménység!
Ma pedig arról lesz szó, hogy hogyan tudunk már most értelmes életet élni ezen a földön. Bár az a nagy reménységünk, hogy egykor majd ott leszünk Isten trónja előtt és ott lesz minden teljes. Mégis a Jézus követésünkben már itt a földön elnyerhetjük földi életünk értelmét. Ahogy már az előző részben is szó volt róla – Jézus azt mondta, hogy „aki meg akarja menteni az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja azt”. Most ennek az ígének azzal a részével fogunk foglalkozni, hogy mit is jelent Jézusban megtalálni az életünket?
Az evangéliumokban többször olvashatunk arról, hogy Jézus úgy beszél magáról, mint egy új alap. Ilyen például a sziklára épített ház és a szőlőtő példázata. Ezek pedig olyan alapok, amire valami egészséges épülhet. Ezen alap nélkül minden jó próbálkozás kudarcot vall, mert nem éri el a valódi célját. Ezért van az, hogy Isten nélkül is lehet törekedni egy jó életre. Lehet szép családot építeni, jól és becsületesen végezni a munkánkat, nagyszerű hobbikat űzhetünk, jótékonykodhatunk… Lehet úgy élni, hogy a végén azt mondják rólunk: „Bizony, ez egy jó ember volt.” Viszont a jó alap nélkül mi értelme lesz ennek? Így vagy úgy, de minden jó élet egyszer semmissé lesz és még emléke sem marad meg. Hogyan lehet akkor olyan életet élni, hogy betöltsük életünk funkcióját, hogy az életünk értelmét ne csak megtaláljuk, hanem meg is éljük?
Ha van egy eszközünk, amellyel problémák akadnak és nem egészen tudjuk hogyan kellene használni, akkor először is elolvassuk a használati utasítást. Azonban, ha ekkor sem boldogulunk, akkor felhívjuk a gyártó céget. Ez a dolgunk a saját életünkkel is, ha megfelelően szeretnénk funkcionálni. Oda kell fordulnunk mennyei Apukánkhoz, aki minket alkotott és kérhetjük, hogy mutassa meg hogyan kellene jól működnünk.
„Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsoltárok könyve 139,23-24)
Teljes szívvel ajánlom neked, hogy az egész zsoltárt olvasd el, mert ebben a témában különösen éleslátóan fogalmazza meg Dávid, hogy mennyire egyedül Isten, akihez mehetünk valódi útmutatásért. Most pedig, amikor húsvét ünnepén arra emlékezhetünk, hogy mit tett értünk Isten abból a célból, hogy személyes kapcsolatban lehetssünk vele és értelmet nyerjen az életünk, akkor arra bátorítalak, hogy állj meg és kérd ugyanezt, amit Dávid!
Dávid arról beszél a zsoltárban, amikor saját magáról beszél, hogy Isten alkotásai csodálatosak. Isten szemén keresztül így tekinthetsz magadra, mint egy csodálatos alkotás. Azonban ez a nagyszerű alkotás csak akkor nyerheti el valódi ragyogását, ha az Alkotó útmutatásai alapján működik. Minden más út téves lesz és nem nyeri el valódi értelmét.
Milyen jó tudni azt Istenről, hogy pontosan ismeri mindenegyes részedet. Kívül és belül is mindent tud rólad. Tudja mire vagy büszke az életedben. Tudja, hogy mi az, amit gyűlölsz magadban. Egészen ismer téged a világ Teremtője. Bár meg van az esélye annak is, hogy emberi szemmel nézve nélküle is szép életet élj. Mégis, ha azt szeretnéd, hogy életed az örökkévalóság útján menjen, hogy valóban legyen értelme, akkor kérheted az Ő vezetését, aki készségesen vezetni fog.
Jézus beszél arról, hogy a benne való életnek nem marad el a jutalma. Ha betöltöd a küldetésed, ha használod a képességeidet, ha használod az Istentől kapott ajándékokat, lehetőségeket, akkor annak mennyei jutalma lesz. Milyen nagyszerű lehetőség ez, hogy a Királyok Királyával működhetsz együtt és vele teremheted meg a gyümölcseidet, ami sokakra hatással lehet. Így hát bátorítalak arra, hogy élj Isten vezetésében egy nagyszerű és értelmes életet, amelynek a végén ezt mondja majd neked, aki annyira szeretett, hogy a Fiát adta érted:
„Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében!” (Máté evangéliuma 25,23)