Skip to content
Kezdőlap » Merengő » 5. HÉT – ISTEN TERVE

5. HÉT – ISTEN TERVE

Fókusz gondolat: A kijelölt szakaszok segítségével vizsgáld azt, hogy Isten milyen módon viszi végbe az Ő terveit!

Elmélkedő: Miben térnek el leginkább Isten tervei az emberek terveitől?

Javaslat a napi imádságokhoz: Tedd fel Istennek a kérdést, hogy mi az Ő akarata a te életedre! Miközben várod a választ, engedd, hogy Isten formáljon arra, hogy valóban engedelmes tudj lenni!

Ajánlott bibliai olvasmány (hétfő-péntek):
A Zsoltárok könyve 33
Lukács evangéliuma 18
Lukács evangéliuma 22
A zsidókhoz írt levél 3
Pál levele a rómaiakhoz 12

Ne felejtkezz el a szombati elcsendesedésről! (Részletek a Hogyan olvasd? résznél a Mélyebbre oldalán.)

Vasárnap – Elmélyítő

Könnyen fel tudom idézni, hogy már gyermekkoromban is hallottam történeteket a Bibliából és tudtam, hogy az emberek hisznek egy Istenben, akihez valamilyen módon kapcsolódik egy Jézus nevű férfi. Akkor még nem éreztem – majd később kamaszkoromban sem –, hogy ehhez az Istenhez lehet nekem is közöm. Azonban tizennyolc éves korom környékén, a kórházi ágyon fekve jutott elsőnek eszembe, hogy nincs tervem az életemre. Ez a terv nélküli állapot vezetett odáig, hogy vágy ébredt a szívemben az Isten szeretete iránt.

Megtérésem után azt gondoltam, hogy Jézus követőjének lenni egy végtelenül egyszerű dolog. Naiv gondolataim voltak arról, hogy innen kezdve minden tettem azonos lesz Isten tervével. Sőt még nagyobb önbecsapásként vettem magamon észre, hogy úgy gondoltam minden rossz el fog kerülni, hiszen Istennek tökéletesek a tervei. Egyetlen egy baj volt ezzel a nem túl jól átgondolt tervvel, ez nem Istentől volt. A Szentírásban ezt olvashatjuk:

„Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” (Pál levele a rómaiakhoz 12,1-2)

Visszaemlékezve azt látom, hogy megtérésem után se volt olyan tervem, amiben Isten akaratát kerestem volna. A világhoz igazodva kerestem a saját boldogságomat. Így történhetett meg az, hogy otthagytam az egyetemet és így kerültem olyan munkanélküli helyzetbe, amiben nem volt nehéz Istent hibáztatni a rossz terveiért. Nem merült fel az a lehetőség bennem, hogy én hibáztam, hiszen fogalmam sem volt arról hogyan hallhatom meg Isten akaratát az életemre. Valóban arra volt szükségem, hogy értelmem megújulásával teljesen oda tudjam szánni magam Isten kezébe. Hányszor adtam hálát Istennek, hányszor könyörögtem hozzá sok-sok dologért és mégis a legritkább esetekben figyeltem csak oda a válaszaira. Pedig a Zsidókhoz írt levélben ezt olvashatjuk:

„Ezért, amint a Szentlélek mondja: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!” (A zsidókhoz írt levél 3,7-8)

Rengeteg csalódástól és fájdalomtól megkímélhetjük magunkat, ha ráállunk Isten akaratának a meghallására és megismerjük azt a tervet, amelyet életünkre gondolt el. Rengeteg kínlódás és fájdalom érhet minket, ha nem fogadjuk el azt az elképzelést, amit Isten egy csodálatos ígéret formájában ígért nekünk:

„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek – így szól az Úr –: jólétet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövő az, amelyet nektek szánok.” (Jeremiás próféta könyve 29,11)

Egy percre sem állítom azt, hogy Isten terve minden nehézségtől mentes. Sőt, gyakran kell elhagynunk ezen az úton a komfortzónánkat. Megtapasztalhatjuk, hogy ezeken az utakon az ismeretlenbe vezet. Nem ritka az sem, hogy olyan elképesztően hatalmas nehézséget, olyan kihívást jelenthet ez az ösvény, amilyentől a gazdag ifjú visszarettent Jézussal való találkozásakor. Akkor mégis mi értelme Isten tervének a részének lenni? Az evangélium útján járhatunk! Az örömhír lesz az életünk és így lehet valódi örömünk. Előzőekben írtam Pál megpróbáltatásairól és a Filippiekhez írott levélből kiderült, hogy ami a nyomorúság és a fájdalom levele is lehetett volna, az lett a valódi öröm levele. Hogy miért? Mert Pál tudta, hogy az élete Isten tervének a része. Így tudott erről bizonyságot tenni:

„Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél; de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak.” (Pál levele a filippiekhez 1,23-24)

Jézus példájából azt láthatjuk, hogy az Úr terve nem a vereség, nem a gyász – ami nagypénteken lesújtotta a tanítványokat –, hanem Isten győzelemre hívott bennünket, amit a feltámadás örömében tapasztalhatunk meg. A te életed is győzelemre van ítélve, ha Isten akaratában jársz, ha Isten tervét keresed az életedben. Követned kell Jézus példáját és kimondanod, hogy a saját terveid helyett, „legyen meg a Te akaratod”.

Borulj le már ma imádságban Isten elé, és add át a munkáról, a családról, a vagyonról, a szolgálatról és az egész életedről szőtt álmaidat! Hagyd, hogy kibontakozzon előtted az a bizonyos reményteljes jövő, amiben jelen van az Úr még akkor is, ha fájdalmakon mész keresztül!

Gondold át mire tanított ezen a héten Isten és beszélgess vele imádságban!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük