Fókusz gondolat: Engedd, hogy miközben az igét olvasod maga Isten vezessen abban, hogy mi a célja a neki végzett szolgálatoknak! Vizsgáld azt is, hogy milyen módon hívja szolgálatra az övéit és mindeközben Ő hogyan munkálkodik.
Elmélkedő: Gondolkodj azon, hogy vajon miért csúsznak félre gyülekezeti szolgálatok és gyakran miért nem érik el a céljukat?
Javaslat a napi imádságokhoz: Kérd Istent, hogy adjon vezetést, vagy épp indítson el a te személyes elhívásod megtalálásában, amellyel tudod építeni a gyülekezetedet, végső soron pedig Isten országát!
Ajánlott bibliai olvasmány (hétfő-péntek):
Máté evangéliuma 28
Pál első levele a korinthusiakhoz 9
Ézsaiás próféta könyve 29
Ézsaiás próféta könyve 43
Lukács evangéliuma 9Ne felejtkezz el a szombati elcsendesedésről! (Részletek a Hogyan olvasd? résznél a Mélyebbre oldalán.)
Vasárnap – Elmélyítő
Biztosan sokan ismerik azt a kisgyerekjátékot, amelyben különböző formák vannak – úgymint kocka, háromszög, gömb és ezekhez hasonlók. A játék célja, hogy az apróságok belejuttassák a megfelelő formát a megfelelő résbe. Amennyiben rossz helyre próbálják behelyezni, úgy akadályba ütköznek és nem fog sikerülni. Rendszerint gondoljuk ilyen játéknak a keresztény életünket. Úgy látjuk, hogy csak így jó, vagy csak úgy jó. Ha valami nem a mi elképzeléseinknek megfelelő, akkor annak akadályba kell, hogy ütközzön. Természetesen a Szentírás alapján meg kell vizsgálnunk mindent, de földi szokások, hagyományok és elképzelések nem kellene, hogy korlátozzanak bennünket. Ahogy erre Jézus elég erőteljesen fel is hívja a figyelmünket:
„Megkérdezték tehát tőle a farizeusok és az írástudók: Miért nem élnek a te tanítványaid a vének hagyománya szerint, és miért esznek tisztátalan kézzel? Ő pedig ezt válaszolta nekik: Ti képmutatók, igazán illik rátok Ézsaiás próféta szava, amint meg van írva: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha emberi tanításokat és parancsolatokat tanítanak.” Az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok.” (Márk evangéliuma 7,5-8)
Azt azért be kell vallanom, hogy ez az én életemben sem volt másképpen. Keresztény életem első éveimben számomra is sokkal könnyebb volt, hogy a már említett játékhoz hasonló formákban gondolkodjak, ez valóban gyerekjáték. Ugyanakkor Pál az első Korinthusiaknak írott levelének 3. fejezetének a kezdetén (Olvasd el!) egyértelműen felhívja arra a figyelmet, hogy ez messze áll a szilárd ételtől. Ez a gondolkodás csecsemőknek való tej. Én mégis sokáig így gondolkoztam a saját életemről. Így gondolkoztam a gyülekezetemben betöltött helyemről, a szolgálataimról, az egész Krisztus követésemről. Sablonokban gondolkoztam és sablonokat követtem. Az tény, hogy ez ad némi biztonságot, mégsem éltem meg azt a szabadságot, ami Jézusban van. Ezzel azt sem hagytam, hogy Isten arra használjon a Szentlélek által, amire Ő akar. Jól éreztem magam ezek között a kockák, háromszögek és gömbök között és nem is gondoltam, hogy van ennél több. Most nem szeretnék kárörvendő lenni, de mégis valamelyest megnyugtató, hogy a nagybetűs tanítványok gondolkodásában is találkozhatunk hasonló rendszerhibával.
„Ekkor megszólalt János: Mester, láttunk valakit, aki a te nevedben űzött ki ördögöket, és igyekeztünk megakadályozni ebben, mert nem követ téged velünk együtt. Jézus azonban ezt mondta neki: Ne akadályozzátok őt, mert aki nincs ellenetek, az mellettetek van.” (Lukács evangéliuma 9,49-50)
Megdöbbentő lehetett ez a válasz a tanítványok számára. Olvassuk csak el még egyszer mit mondott János. Olyan az egész, mint amikor egy gyerek odarohan az apukájához, hogy megmutassa milyen ügyes volt és mennyire éretten gondolkodott. Várja, hogy dicséretet kapjon, hogy Jézus megveregesse a vállát és ezt mondja: „Ez igen, ez szép munka volt!” Nem kis pironkodást okozhatott a valódi válasz. Hiszen nem elég az, hogy látunk egy-két dolgot Jézustól, vagy jólképzett lelki vezetőinktől és azt próbáljuk utánozni. A mélyére kell evezni és el kell hagynunk a megszokott kis formás játékunkat. Végre szabadok lehetünk ettől!
A szolgálatoknál már beszéltem arról, hogy számomra mennyire megkötöző volt az, hogy csak a gyülekezet által kínált lehetőségekben tudtam gondolkozni és abba nem is gondoltam bele, hogy ennél lehet több. Nem gondoltam, hogy ez a több beleférhetne abba a sablonos elképzelésbe, ahogy én gondolkoztam. Azonban egyre jobban feszített az elhívás: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet…” Szorongatott, hogy amiket teszek azok vajon lefedik-e ezt az elhívást, vagy valamit még tennem kellene-e? Mit tehetnék még annak érdekében, hogy ezt az elhívást jobban teljesíthessem? Ha őszintén feltesszük ezt a kérdést Istennek és hagyjuk, hogy Ő is szóhoz jusson, akkor válaszol rá.
Az utamon több ilyen felfedezés volt. Talán a legelső az volt, amikor egy zenekarban szolgáltam technikusként és szerettem volna többet beletenni ebbe a szolgálatba. Amikor a legnagyobb mélységet éltem meg ebben a kérdésben, akkor mutatta meg Isten számomra az alternatív missziómat ebben a szolgálatban. Pénzt, időt nem kímélve szereztem egy videókeverőt, hozzá kábeleket, kamerát, aztán képeket szerkesztettem. A legfontosabb mégis az volt, hogy hagytam, hogy a Lélek által használjon ebben a szolgálatban Isten. Talán nem is meglepő, hogy ezután jöttek a résztvevőktől a pozitív megerősítések, hogy mennyire sokat jelentett nekik egy-egy kép.
Később ehhez hasonló alternatív misszió lett az életemben az imaszobák, imautak tervezése, kivitelezése. Az akkori gyülekezetem egy nyári táborában első alkalommal készítettünk imaszobát a helyszínen. Egy imaalkalom alatt kaptam Istentől egy képet, amiben az üres kereszt kivirágzik. A tábor végén, amikor pakoltuk össze az imaszobát, akkor láttam, hogy az üres kereszt, amire apró cetlik segítségével lehetett felszegezni a bűnöket, teljesen tele volt. Olyannak tetszett a színes papírdaraboktól, mintha kivirágzott volna. Csak hálát tudtam adni Istennek, hogy ilyen különleges módon tudott használni.
Rá kellett jönnöm, hogy sok dologban küzdöttem akár évekig is, csak mert a saját korlátaimban éltem. Át kellett adnom ilyenkor mindig a terepet a Szentléleknek, hogy Ő működjön, Ő cselekedjen végre valami hasznosat és Isten a lehető legsablonmentesebb megoldással lépett közel hozzám. Mindig valami olyannal, amire nem számítottam, mint ahogy ezen iromány is.
Készen állsz, hogy elhagyd a megszokott formákat és ráállj Isten vezetésére, hogy ráállj az alternatív misszió útjára és hagyd, hogy egyedi módon használjon Isten a Lélek által?
Gondold át mire tanított ezen a héten Isten és beszélgess vele imádság!