Fókusz gondolat: Engedd, hogy az ige szavai derítsenek fényt az életedben azokra a dolgokra, amik nem engedik, hogy valódi szeretettel fordulj az emberekhez! Ezen felül figyelj arra, hogy az örök élet szempontjából milyen jelentősége van annak hogyan fordulunk embertársaink felé!
Elmélkedő: Mivel tudnád hatékonyabban kifejezni szavak nélkül a környezeted számára azt a szeretetet, amit Jézusban megtapasztaltál?
Javaslat a napi imádságokhoz: Kérd Istent és engedd, hogy tanítson a könyörületre és arra, hogy a szeretet növekedjen benned, az a szeretetet, ami maga Isten!
Ajánlott bibliai olvasmány (hétfő-péntek):
Jakab levele 3
Máté evangéliuma 10
Máté evangéliuma 23
Máté evangéliuma 24
Máté evangéliuma 25Ne felejtkezz el a szombati elcsendesedésről! (Részletek a Hogyan olvasd? résznél a Mélyebbre oldalán.)
Vasárnap – Elmélyítő
Közel áll a szívemhez ez a téma. Nem pusztán azért, mert szociális munkás végzettségem van, hanem valóban egész életemben meghatározó volt számomra az elesettekhez való fordulás. Egyszer, amikor egy gospel kórus koncertjén végeztem technikusi szolgálatot feleségem jegyezte meg, hogy mennyire sokat mutattam a kivetítőn az egyik hölgyet. Továbbá hozzátette, hogy ezt az utolsó sorba álló nagyobb darab fekete nőt senki nem vette volna észre rajtam kívül. Talán az egész abból az identitás tudatomból fakad, ahogy az életemre tekintettem régen. Elesettnek és gyengének gondoltam magam és valóban az is voltam. Milyen jó, hogy Isten ezt a gyengeséget erővé, cselekvő erővé tudta formálni.
„Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.” (Máté evangéliuma 25,34-40)
Nem elképesztő ez, amiről ebben a részben olvashatunk? Jézus az utolsó ítéletről beszél. Vannak a jobb és bal oldalon állók. Vannak a cselekvők és vannak a tétlenek. Ez nem véletlen, mert Isten a cselekvő Isten, mert Ő a cselekvő szeretet. Emlékezzünk csak arra, amikor Jézust megkérdezik a nagy parancsolatról.
„Jézus így válaszolt: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” (Máté evangéliuma 22,37-40)
Isten hányszor figyelmeztette a zsidó népet, hogy neki nem látszat szeretetre van szüksége, amely vakon követi a hagyományokat. Még csak nem is áldozat kellett neki, hanem az igazi szeretet és az ebből fakadó engedelmesség, amely teljes szívből, teljes lélekből és teljes elméből való. Tehát nem csak a tudásra, nem csak az érzelmekre, nem csak a spiritualitásra hagyatkozik, hanem teljes egész szeretet követel meg. Ez az alap, de Jézus tovább megy. Ezen felül hasonló súlyt helyez arra a parancsolatra, amely más emberekhez való viszonyulásunkról szól. „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” Viszont ez a szeretet sem csak a szavakról szól, hanem sokkal inkább a cselekedetekről, mert a szeretet sohasem tétlen. Milyen súlyos szavak Jézus szavai, amikor az ítéletről beszél és azokról, akik nem cselekedték meg a szeretet.
„Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre!” (Máté evangéliuma 25,41)
Nem bátorítok senkit sem arra, hogy most akkor kezét-lábát dobja el és menjen és cselekedjen félelemből, mert nem erről van szó. Hanem egy mély önvizsgálatról. Valóban megtapasztaltam már Isten gondoskodó szeretetét? Átéltem már azt a szeretetet, amit Jézusban kaptam? Gondold át! Hiszen csak ebből a szeretetből kiindulva tudjuk őszinte szeretettel szeretni Istent és azokat, akik körülöttünk vannak.
Tudod mi még elképesztően hihetetlen ebben az igeszakaszban? Hogy Jézus nem hatalmas, megtehetetlen dolgokat mond, hanem egyszerűeket. Már azzal is tehetsz valamit, ha valakinek egy pohár vizet adsz. Vagy gondolj olyan apróságokra, hogy felsegítesz valakit, aki elesett, vagy egy idős hölgynek segítesz felszállni a buszra, vagy éppen egy olyan kollégádnak segítesz a bajban, aki egyáltalán nem kedvel téged. Cselekedj úgy, mintha Jézussal tennéd! Ezzel nem csak azt a jutalmat nyerjük el, hogy a jobb oldalra állhatunk majd az ítéletkor, hanem világosággá válhatunk. Olyan világossággá, akikre vágynak az emberek. Ez az út lehet az, ami ledönt falakat és távolságokat szüntet meg emberek között. Ez a cselekvő szeretet az, amiről felismerhetik rajtad, hogy neked van valamid, ami nekik nincs. A segítés remek alkalom arra, hogy két szükségletet olts ki egyszerre. Azt, amivel segítesz és, hogy ezzel a cselekedettel bizonyságot teszel Jézusról.
Kérd ebben most Isten segítségét, hogy tudd Őt teljes szívből, teljes lélekből és teljes elméből szeretni. Kérd, hogy tudd a környezetedben lévő embereket minden feltétel nélkül szeretni! Továbbá kérd azt, hogy a szereteted ne legyen tétlen! A következő héten próbálj jobban figyelni arra, hogy a körülötted lévők milyen szükségben szenvednek! Azonban ne csak megfigyelő legyél, hanem cselekedj, akár ismered a segítségre szorulót, akár nem! Bármennyire nyomorult is az, akinek segítesz, cselekedj úgy, mintha Jézusnak segítenél! Imádkozz azért, hogy minden cselekedet legyen egyben bizonyságtétel arról, akinek a szeretetére te is nap, mint nap rászorulsz!
Gondold át mire tanított ezen a héten Isten és beszélgess vele imádság!