Skip to content
Kezdőlap » Merengő » 44. HÉT – SZABADSÁG

44. HÉT – SZABADSÁG

Fókusz gondolat: Az igazi szabadság nem az, hogy mindent megtehetsz, hanem az, hogy azt teszed, ami javadra szolgál. Gondold át, hogy Isten miből szabadított meg téged és azt, hogy mire szabadított meg téged!

Elmélkedő: Miért gondolják azt sokan, hogyha megtérnek, akkor már bármit megtehetnek?

Javaslat a napi imádságokhoz: Adj hálát Istennek a szabadításáért az életedben!

Ajánlott bibliai olvasmány (hétfő-péntek):
A Zsoltárok könyve 31
Pál második levele a korinthusiakhoz 3
Jakab levele 1
Jakab levele 2
János evangéliuma 8

Ne felejtkezz el a szombati elcsendesedésről! (Részletek a Hogyan olvasd? résznél a Mélyebbre oldalán.)

Vasárnap – Elmélyítő

Gyerekkoromban folyton azt éreztem, hogy nem vagyok szabad. Megkötözve éreztem magam és legfőképpen azért vágytam a felnőttlétre, mert abban láttam a szabadulásom útját. A valódi szabadságot mégsem a felnőtté válásban éltem meg, hanem a Jézussal való találkozásban. Ez a kapcsolat lett az, ami képes volt megszabadítani a láncaimtól, amik visszatartottak a boldogságtól, attól, hogy szabad és örömteli életem legyen.

„Így szólt akkor Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket. Ők ezt kérdezték tőle: Ábrahám utódai vagyunk, és soha nem voltunk szolgái senkinek. Hogyan mondhatod hát: Szabadok lesztek? Jézus így válaszolt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, hogy aki bűnt cselekszik, az a bűn szolgája. A szolga pedig nem marad a házban örökre: a fiú marad ott örökre. Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (János evangéliuma 8, 31-36)

Rengetegen gondolják úgy – még a keresztények között is –, hogy a Krisztus követése óriási lemondással és számtalan korláttal jár. Egyik közeli barátom vérszerinti testvére például régebben azt mondta, hogy „Én nem akarok a Jézus Krisztus tulajdona lenni.”. Azt feltételezte, hogy ha Jézusé lesz az élete, akkor le kell mondania ezernyi olyan dologról, amit szeret és rákényszerítenek majd olyanokat, amiket gyűlöl. A Máté evangéliumának 16. fejezetének a végén Jézus valóban arról beszél, hogy meg kell tagadni magunkat és fel kell vennünk a keresztünket. Azonban ezzel nincs vége, hiszen Jézus rávilágít arra, hogy ennek a segítségével tudjuk igazán megtalálni az életünket. Vajon mi az oka, annak, hogy ellenkező esetben az életünk elvesztéséhez jutunk? A fenti Jánosi igében erre is választ találunk.

Jézus azt mondja, hogy „aki bűnt cselekszik, az a bűn szolgája”. A Krisztussal való találkozás előtt nagyon nehéz felismerni azt, hogy szolgák vagyunk. Sőt a legtöbbször a bűnnel azonosítják magukat azok, akik valamiben nem járnak helyes úton. „Ilyen vagyok, így fogadjatok el.” Vagy éppen a bűnt az élete részének nyilvánítja. „Nem szokok le, mert ez hozzám tartozik, én így szeretek élni.” Bármennyire is tudatában van az ember annak, hogy a különböző bűnöknek milyen káros hatásai lehetnek az életre, mégis megteszi, mert a bűnnel azonosítja önmagát, úgy érzi nem tud semmit tenni ellene, a bűn szolgája. Jézus pontosan ezt az igazságot szeretné, hogy felismernénk az igében, hogy szolgák vagyunk, de benne szabadok lehetünk.

A bűn rabszolgájának lenni azért félelmetes megkötözöttség, mert a bűnnek súlyos következményei vannak. Nem véletlen beszél arról Jézus, hogy ha valaki ebben az állapotban marad, akkor elveszti az életét, mert méltó lesz az ítéletre. Ez pedig maga az örök halál. Jézus életében, halálában és feltámadásában ezen a következményen győzedelmeskedett és így szabadított fel bennünket a szolgaságból.

Többször átéltem már, hogy keresztény testvérek is arról beszéltek, hogy ők valójában rosszak és ismételten a bűnnel azonosították magukat, mint a megtérés előtt. Ez a Sátán gonosz mesterkedése abban, hogy a megtértek elhiggyék, hogy még a bűn a valódi identitásuk. Azonban jól véssük Jézus szavait a szívünkbe: „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.”. A megtérésünkkel teljesen megszabadultunk, soha többet nem kell elhinni a vádló szavait, hanem Isten gyermekeinek mondhatjuk magunkat. Ehhez persze az is hozzá tartozik, hogy egyre jobban keressük Isten igazságát és egyre jobban átadjuk az életünk minden területét neki. Ez pedig elvezet oda bennünket, hogy megtaláljuk az életünk valódi célját és teljesen szabadok lehetünk a bűnöktől és azok következményeitől, így élhetünk szabad és örömteli életet. Halálba adhatjuk a Lélek által a bűnt, hogy Jézus által Isten gyermekeiként járjunk.

Csendesedj el és gondold át számodra mit jelent ez a szabadság, amit Jézus adott neked? Gondold át, hogy te valóban meg tudod-e élni szabadságképpen, vagy úgy érzed, hogy rengeteg mindent csak vallásos rituáléként teszel, vagy éppen úgy érzed, hogy korlátok sokasodnak előtted? Kérd Istent, hogy az életed minden területén Ő legyen az Úr és szabadítson meg minden megkötözöttségtől, hogy az örömöd teljes legyen és ne kelljen bűntudattal élned! Imádkozz azért, hogy valóban szabadon tudd megélni a hitedet! Kérd Istent, hogy ezt a szabadságot tudd tovább adni másoknak is úgy, hogy meglássák az életeden, hogy ez igazi szabadság, nem pedig megkötözöttség!

Gondold át mire tanított ezen a héten Isten és beszélgess vele imádság!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük