Fókusz gondolat: A békesség érzése nem minden esetben jelenti Isten áldását. Sőt, olyan is előfordulhat, hogy éppen ez az érzés vezet a pusztulásba. Az igével és az Istennel töltött időben próbáld meg azt kutatni, hogy mi a különbség az Istentől kapott békesség és a világtól kapott békesség között!
Elmélkedő: Hol buknak el könnyen azok, akik a világ békességében vagy éppen tévtanokban bíznak?
Javaslat a napi imádságokhoz: Kérd Istent, hogy adjon felismerést minden olyan neki nem tetsző dologban, ami ott van az életedben, de a békesség érzése miatt mégis megtűrted!
Ajánlott bibliai olvasmány (hétfő-péntek):
Jeremiás próféta könyve 17
Ezékiel próféta könyve 13
A példabeszédek könyve 3
János második levele 1
János harmadik levele 1Ne felejtkezz el a szombati elcsendesedésről! (Részletek a Hogyan olvasd? résznél a Mélyebbre oldalán.)
Vasárnap – Elmélyítő
Annyiszor hallottam már keresztény testvérektől, hogy az életükben arra mennek, amerre a békesség érzését találják. Talán ismerős neked is a mondat: „Nekem ebben békességem van, ezt teszem.” Vagy éppen ez: „Nincs ebben békességem, inkább hagyom az egészet.” Vajon valóban elég csupán eszerint döntenünk? Elég az érzéseinkben bízni és hagyni, hogy azok vezessenek? Békességet valóban csak Isten képes adni és, ha békességben járunk, akkor Isten útján járunk? Próbáljuk meg most ezt a témát tüzetesebben megvizsgálni és megnézni, hogy mit mond az ige.
„Amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor tör rájuk hirtelen a végső romlás, mint a fájdalom a várandós asszonyra, és nem fognak megmenekülni.” (Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 5,3)
Ha az ige tükrében vizsgáljuk meg az érzéseinket, akkor hamar felfedezhetjük, hogy nem biztos, hogy mindig jó úton járunk, ha a békességre hagyatkozunk. Pontosabban nem mindegy, hogy milyen békességre hagyatkozunk. A prófétáknál is olvashatunk arról, hogy a nép – vagy éppen a próféták – békességről beszélnek, „pedig nincs békesség”. Pálnál szintén azt láthatjuk, hogy azokra tör rá a végső romlás, akik békességről és biztonságról beszélnek. Ebből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a békességet két teljesen különböző módon értelmezhetjük.
„A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség, minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert Isten törvényének nem engedelmeskedik, és nem is tud engedelmeskedni.” (Pál levele a rómaiakhoz 8,6-7)
A thesszalonikai levélből idézett helyen Pál a nappal és a sötétség fiait különbözteti meg. A sötétség fiai azok, akikre a látszólagos békességükben tör rájuk váratlanul a veszedelem és nem fognak megmenekülni. Pál arról ír, hogy ezek azok, akik alszanak és megrészegednek. Mind a kettő olyan állapot, amikor az adott személy nincs magánál, nem tudja józanul megítélni a helyzetét, nem tud értelmes döntést hozni. Ezek azok, akik a test törekvésében járnak. Ez az az út, amely a test békességét individualista módon keresi. Ennek a békességnek a középpontjában az „én” áll. Ez az én központú békesség érzés indítja még a keresztény embert is arra, hogy ellenségeskedjen Istennek. Isten itt mutat rá arra az okra, ami miatt kialakul ez a hamis békesség, ami a pusztulásba viszi azt, aki ebben a sötétségben van. „…mert Isten törvényének nem engedelmeskedik…”
Csodálatos ajándék számunkra a Szentírás. Egy olyan eszköz Istentől, amellyel jobban megismerhetjük Őt és megtanulhatjuk melyik úton kell járnunk. A bibliai útmutatások olyan védőhálót képeznek az életünkben, amelyek még a legnehezebb időkben is megtartanak. Azonban ezeket az útmutatásokat átlépve könnyen a pusztulás szélén találhatjuk magunkat egyik napról a másikra. Többször tapasztaltam már hitben járó embereknél, hogy azt hangsúlyozva mentek a bűn útjára, hogy közben békességet éreztek. „Békesség, békesség! – pedig nincs békesség!” A test békessége bármennyire is vonzó, bármennyire is hívogató Isten mégsem hív olyan útra, amely a törvényeinek ellent mond. Ezért nem lehet elmenni amellett, hogy az érzéseinket Isten igéjén keresztül értelmezzük és Isten igéjére támaszkodva lépjünk.
A Lélek békességében járó ember hasonló a Példabeszédek 3. fejezetében leírottakhoz, aki Isten vezetésében és bölcsességében jár. Ebben az esetben nem a test dolgai a meghatározók, nem a test érzései lesznek azok, amik meghatározzák az útját, hanem az Istennel való kapcsolat. Jézus ezt nagyszerűen állítja példaként elénk, amikor imádkozik a Gecsemáné-kertben. Bár a test békessége viaskodik a lélek békességével, mégis a Szentírás útján marad. Jézus ezzel megmarad Istenben és ki tudja mondani, hogy:
„…legyen meg a te akaratod.” (Máté evangéliuma 26,42)
Testi értelemben legkevésbé sem gondolom, hogy békesség volt az, amit Jézus ezekben az órákban, napokban érzett. Mégis sokkal inkább békességé vált számára, hogy Isten akaratának engedelmeskedve cselekedett. Tehát az igazi békesség, nem a földi kényelmet jelenti és nem mondd ellen Isten igéjének sem, hanem Isten teljes szeretetében, igazságában és gondviselésében való elhelyezkedést jelent a körülményektől függetlenül.
A te életedben melyik békesség érzése volt jellemzőbb és melyikre hallgattál jobban? Jutott eszedbe olyan helyzet, amikor Isten szavával szembementél csak azért, mert úgy érezted, hogy abban van békességed? Mondd el ezt neki imádságban és valld meg, ha jobban hallgattál az érzéseidre, mint Rá! Kérd, hogy azt, amit elrontottál, azt hozza helyre és gyógyítsa be akár a saját, akár a másoknak okozott sebeket! Kérd tőle a teljes helyreállítást és mondd ki az életed felett, hogy legyen meg a Te akaratod! Imádkozom azért, hogy Jézus járjon veled, hogy megtapasztalhasd azt az igazi, mély és örök békességet, amelyet csak az Istennel való járásban tapasztalhat meg az ember!
Gondold át mire tanított ezen a héten Isten és beszélgess vele imádság!