Fókusz gondolat: Ezen a héten figyelj arra, hogy milyen az ember hűsége és milyen az Isten hűsége, miközben magadat is vizsgálod, hogy milyen reakcióid szoktak lenni a nehéz helyzetekre!
Elmélkedő: Mit gondolsz, miért bukott el újra és újra az Isten népe a legnagyobb csodák ellenére is?
Javaslat a napi imádságokhoz: Vidd Isten elé minden olyan kérésed, amire úgy érzed, hogy nem érkezett válasz és beszélgess Vele ezekről.
Ajánlott bibliai olvasmány (hétfő-péntek):
Mózes második könyve 14
Mózes második könyve 32
Mózes második könyve 34
Jeremiás próféta könyve 6
A Zsoltárok könyve 142Ne felejtkezz el a szombati elcsendesedésről! (Részletek a Hogyan olvasd? résznél a Mélyebbre oldalán.)
Vasárnap – Elmélyítő
Gyakorta esünk abba a hibába, hogy úgy festjük le a Krisztussal járást másoknak, mintha soha semmi rossz nem történhetne velünk. Nem kérdés, az evangélium valóban örömhír és valódi megoldás a teljes életünkre nézve. Mégis az evilági életünk ettől még nem lesz bonyodalom és fájdalom mentes. Számtalan nehézséggel és megpróbáltatással kell szembenézniük a megtért embereknek is. Erre pedig fel lehet, fel kell készülni, mert a csalódások ideje hatalmas romboló erővel bírhat az egyén és a körülötte lévők életében, ha felkészületlenül ér.
Friss házasként azt gondolnánk, hogy mindennek a felhőtlen boldogságról kellene szólnia. Minden új, minden szép, minden jó. Mi is így éltük meg ezt feleségemmel, mégis igen hamar komoly árnyék borította be a boldogságunkat. Abban az időben munkahelyi nehézségekkel küszködtem. Természetemből fakadóan vidám embernek gondolom magam, ennek ellenére úgy éreztem, hogy ekkor a csalódás óriási fájdalommal vájta karmait a szívembe. Kitartóan imádkoztam Istenhez és kértem, hogy vezessen ebben a helyzetben, azonban úgy éreztem semmi hatása. Csalódtam az életben, mert egyáltalán nem éreztem igazságosnak, hogy megtért emberként minden kitartásom ellenére küzdelem a munkavállalásom. Csalódtam magamban, mert úgy éreztem nem vagyok elég jó arra, hogy eltartsam a családom. Csalódtam Istenben, mert úgy gondoltam, hogy nem látja a nehézségemet, nem látja az elkeseredettségemet és legfőképpen nem cselekszik semmit. Ez a helyzet azonban nem csak engem, hanem a feleségemet is megrémítette.
„Ezért, amint a Szentlélek mondja: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában, ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet negyven éven át. Ezért megharagudtam erre a nemzedékre, és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, mert nem ismeri az én utaimat. Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére.” Vigyázzatok, testvéreim, senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől hitetlen és gonosz szívvel. Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy a bűn csábítása közületek senkit meg ne keményítsen. Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk. Mert amikor ezt mondja az Írás: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor”, azt kérdezzük: kik keseredtek el, amikor ezt hallották? Nemde mindazok, akik Mózes vezetésével kijöttek Egyiptomból? És kikre haragudott Isten negyven éven át? Nem azokra, akik vétkeztek, akiknek a teste elhullott a pusztában? És kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be nyugalma helyére, ha nem azoknak, akik engedetlenekké váltak? Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenségük miatt.” (A zsidókhoz írt levél 3,7-19)
Ebben a hosszabb igeszakaszban láthatjuk, hogy a csalódásnak milyen elképesztő következményei lehetnek. Rengetegszer hallottam már testvérektől, – sőt talán régebben én is így gondoltam – hogy mennyire hihetetlenül jellemtelen és gyenge volt ez a zsidó nép. Annyi csodát láttak Egyiptomban, aztán a Vörös tenger kettéválása, de ez se volt elég nekik. Ugyanakkor, ha jobban megfigyeljük mi történt, akkor azt látjuk, hogy egyszerűen nem voltak felkészülve a csalódás idejére. Gondoljunk csak bele mennyi hátborzongató csodát láthatott a tíz csapás idején ez a nép, aztán száraz lábbal átkeltek egy tengeren. Az már nem csoda, hogy ezután nem számítottak arra, hogy nehézségekkel is meg kell majd birkózniuk. Gyaloglás, harc, éhség, szomjúság, ezek a dolgok azok, amiket valóságosan megtapasztaltak. Csalódtak, mert azt gondolták lényegesen egyszerűbb útjuk lesz Kánaán földjére.
Soha nem veszíthetjük szem elől azt, hogy a csalódás ideje nem egyenlő azzal, hogy elhagyott bennünket Isten. Sőt, a zsidók helyzetében ekkor is annyira közel jött hozzájuk, hogy nappal felhőoszloppal, éjszaka pedig tűzoszloppal vezette őket. A Sínai hegynél pedig olyan erővel tapasztalhatták meg Isten jelenlétét, mint még egyszer sem. Isten nem hagy el bennünket, mert Ő valóban szeret bennünket. A csalódások idején minket is arra hív, hogy jobban bízzunk benne, hogy jobban szeressük őt, hogy formálódjon a hitünk. Ha így tudunk tekinteni a megpróbáltatással teli időszakra, akkor nem leszünk csalódottak, mert megtapasztaljuk, hogy Isten közel van és átformál bennünket.
A már említett időszakomban azt tapasztaltam meg, hogy Isten formálódásra hív. A csalódás idején láttam meg azt, hogy mennyire kicsi a bizalmam Istenben. Így hagytam, hogy formáljon. Hagytam, hogy Ő vezessen oda, ahova akar. Hiszem, hogy ez indított el egy teljesen új útra az életemben, hogy elkezdtem szociális munkát tanulni. A csalódás ideje új értelmet kapott számomra és ez lett a hitem megújításának, a bizalmam elmélyítésének az időszaka.
Ne engedd te sem, hogy a csalódás ideje csapdába csaljon! Nézd meg, hogy jelenleg az életedben mi az, amiért csalódott vagy! Imádkozz és tedd le mindet Isten kezébe és kérd, hogy Ő tanítson meg a bizalomra, a hitre, a szeretetre! Készülj fel a nehézségekre, hogy ne a csalódást, hanem Isten formáló szeretetét lásd meg benne!
Gondold át mire tanított ezen a héten Isten és beszélgess vele imádság!