Skip to content
Kezdőlap » Merengő » 40. HÉT – SZÜNETELEN IMA

40. HÉT – SZÜNETELEN IMA

Fókusz gondolat: Az igeolvasás közben fókuszálj a saját imaéletedre és nézd meg, hogy mennyire állsz egységben Isten szavával!

Elmélkedő: Mit tanulhatunk a Bibliában leírt imádságokból?

Javaslat a napi imádságokhoz: Kérd Istent, hogy mutassa meg, hogy milyen akadályai lehetnek az imádságaidnak!

Ajánlott bibliai olvasmány (hétfő-péntek):
Sámuel második könyve 7
Lukács evangéliuma 11
A Zsoltárok könyve 102
János első levele 5
Jakab levele 5

Ne felejtkezz el a szombati elcsendesedésről! (Részletek a Hogyan olvasd? résznél a Mélyebbre oldalán.)

Vasárnap – Elmélyítő

Nem könnyű ebbe a témába belekezdenem. Megannyi érzés jön a szívemre, ha az imádsággal kapcsolatban tárom fel a szívem Isten előtt. Ezek között az érzések között van sok-sok olyan, ami hihetetlenül boldog és valóban örömre indít, de van olyan is, ami már kevésbé szívderítő. Ezek a különböző érzések abból az igen mély megtapasztalásból erednek, amit imaéletem során megtapasztaltam. Lehet, hogy te is átélted már ennek a csodálatos eszköznek a világos és árnyoldalait, de most szeretném, ha közösen tudnánk Istenre figyelni, amikor elindulunk az imádság megvizsgálásában.

„…szüntelenül imádkozzatok…” (Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 5,17)

Pál egészen egyszerűen arra biztat bennünket, hogy szünet nélkül, folyamatosan imádkozzunk. Ha olvassuk Pál leveleit, akkor nem egyszer kéri a gyülekezetet, hogy imádkozzanak érte, értük. Ezzel pedig arra világít rá, hogy a meghitt, erőteljes imádság nem csupán néhány kiváltságos ember privilégiuma, hanem minden Istennel bensőséges kapcsolatot kereső ember csodálatos lehetősége. Ha az a kérdés merül fel benned, hogy hogyan lehet tiéd ez a nagyszerű kapcsolat, akkor egyszerű a dolgod, szüntelenül imádkozz.

Egy húsvét előtti nagyböjti időszakban azt a böjtölési formát választottam, hogy minden reggel korábban keltem fel, hogy imádkozzak és Istennel időt töltsek. Nem gondoltam, hogy ez az egy időszakra szóló böjtölés bármit is mélyebben meg fog változtatni bennem. Mégis szerettem volna abban az időben egy kicsit közelebb kerülni, ahhoz, aki a legjobban ismer engem. Ahogy egyre jobban közeledett a húsvét, annál jobban éreztem azt, hogy több és több időt szeretnék Istennel jelenlétében lenni. Olyan jó volt előtte kiönteni a szívem, elmondani, ha bántott valami, dicsérni az örömökért, hálát adni akár a nehézségekért is, vagy éppen felfedni előtte haragomat, sebzettségem, bűneimet. Bár már tapasztaltam korábban, hogy a Királyok Királya válaszol az imádságaimra, de ebben a helyzetben valahogy még erőteljesebben megéreztem ezt a közelséget. Annyira megváltoztatta ez az időszak az életemet, hogy már nélkülözhetetlenné vált, hogy a reggeleimet Istennel kezdjem. Egyre fontosabbá lett, hogy szüntelenül imádkozzak. Bár még messze vagyok ettől, de nagyon nagy vágy és szükség a szívemben, hogy állandó, szüntelenül kapcsolatban legyek az Alkotóval.

„És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének.” (Jakab levele 5,15-16)

Nem csak ez az egy pillanat volt, ami abban erősített, hogy mennyire szükségem van arra, hogy imádságban forduljak Isten felé. Keresztény testvéreim között átéltem, hogy az imaközösségekben láncok tudnak lehullani. Az evangélium hirdetése közbeni imaközösségekben személyesen tapasztaltam meg, hogy szemek nyílnak meg az igazságra és fogadják be az életükbe Jézust. Majd megismerkedve több imamóddal ismét mélyült a vágyam a szüntelenül imádkozás felé. Egyre jobban megértettem és megéltem azt, hogy az „imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok” az valóságosan megtapasztalható.

Olyan mély érzések fognak el, amikor ezekre gondolok, mert tudom és tapasztalom, hogy Isten annyiszor válaszolt az imádságaimra és annyiszor bátorított arra, hogy közeledjek hozzá. Annyira nagy hála fog el, hogy hatalmas kérések, bűnbánatok és könyörgések hallatára sem fordult el tőlem Isten, sőt egyre jobban magához vont. Mégis bennem van egy szürke fájdalom, amire kissé szégyenkezve tekintek. Pedig tudom, hogy sokan beleesnek ugyanabba a feneketlen kútban, mint amibe én is gyakran beleestem.

„Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van. Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket. Ha pedig tudjuk, hogy bármit kérünk, meghallgat minket, akkor tudjuk, hogy már megkaptuk, amit kértünk tőle.” (János első levele 5,13-15)

Bevallom nem egyszer éreztem csalódást és haragot amiatt, mert azt gondoltam, hogy Isten nem válaszol az imáimra, vagy éppen az ellenkezője történt annak, amit kértem. Legtöbb helyzetben úgy gondoltam, hogy helyes, amit kérek és azt tapasztaltam Isten cserbenhagyott. Gondold át nyugodtan te is! Éreztél már így? Voltál dühös, csalódott, vagy éppen haragos Istenre, mert úgy érzeted, hogy imádkozol, imádkozol és imádkozol valamiért, amire nem jött válasz, vagy épp egészen más történt, mint amit te elképzeltél?

Isten valódi szoros kapcsolatra hívott bennünket és nem hagyja figyelmen kívül az imádságainkat. Hányszor láthattuk azt a bibliai hithősök életében, hogy Isten meghallgatott egy imádságot és életek, városok, vagy akár országok helyzete változott meg. Mert Isten szerető és cselekvő Isten. Erre a szeretetre támaszkodva, „ha bármit kérünk az ő akarata szerint, meghallgat minket”. Mégis lényeges látnunk két dolgot. Istennek akarata van. Ő teljesen szuverén Úr és az imádságainkkal nem tudunk kizsarolni bármit, amit mi szeretnénk. Isten nem egy automata, amibe beledobod az imádságodat és megkapod, amit kértél. Az Ő akarata néha úgy érvényesül a mi érdekünkben, hogy nem az történik, mint amit imában kérünk. A másik dolgot pedig akkor kell igazán figyelembe venni, amikor másokért imádkozunk. Mindenkinek szabad akarata van. Ez a szabad akarat pedig képes nemet mondani Istennek. Ugyanakkor ebben az esetben se hagyjuk abba a másokért mondott imát és továbbra is könyöröghetünk azért, hogy a nem igenné legyen.

Most viszont saját magunkra figyeljünk! Gondold át az előző éved imaéletét! Tudtál minden nap beszélgetni Istennel? El tudtál mélyülni a szeretetében? Sikerült a megszokásokon túl valódi beszélgetést folytatni vele? Meg tudtad osztani Istennel az örömeidet, a bánataidat, a sikered, a dühöd és mindent, ami az elmúlt évben jellemzett? Gondold át! Most kérd Istent, hogy Ő adjon ebben a kapcsolatban új alapokat! Hívd segítségül abban, hogy a Szentlélek által tudj imádkozni és, hogy valóban szüntelenül, minden nap beszélgess vele! Tapasztald meg ezáltal azt a szeretet kapcsolatot, amit Jézusban adott neked!

Gondold át mire tanított ezen a héten Isten és beszélgess vele imádság!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük