Fókusz gondolat: Az ige olvasása közben az a kérdés legyen előtted, hogy mit jelent az Úrban örülni.
Elmélkedő: Hogyan szokott hatni az Istennel való kapcsolatodra, ha nehézségbe kerülsz?
Javaslat a napi imádságokhoz: Kérd az Urat nap-nap után, hogy olyan örömmel töltse be a szívedet, amit csak Ő adhat meg, ami túlmutat ennek a világnak a keretein és egészen a mennybe mutat.
Ajánlott bibliai olvasmány (hétfő-péntek):
A Zsoltárok könyve 30
Pál levele a filippiekhez 1
Pál levele a filippiekhez 2
Pál levele a filippiekhez 3
Pál levele a filippiekhez 4Ne felejtkezz el a szombati elcsendesedésről! (Részletek a Hogyan olvasd? résznél a Mélyebbre oldalán.)
Vasárnap – Elmélyítő
Olyan keresztény testvérek vesz körül, aki örömmel élik meg a hitüket? Ha igen, akkor elismerésem, egy különleges közösség tagja lehetsz! Ha nem, akkor az már kevésbé szívderítő, de ne félj, ezzel nem vagy egyedül. Inkább tedd fel magadnak a kérdést, hogy te vajon örömmel éled meg a hitedet? Itt és most nem arról van szó, hogy alapvetően te egy vidám természetű ember vagy és arról sem, hogy tudsz-e örülni annak, ha Istentől valami páratlan ajándékot kapsz. Arról az örömről szeretném, ha gondolkodnánk, ami minden körülmény között örülni tud. Arról az örömről, amelyet semmi sem vehet el.
Ahhoz, hogy jobban megértsük, hogy milyen örömről beszélek, érdemes belelapozgatni a Bibliába. Pál filippiekhez írott levele pedig kiválóan példázza ezt az örömöt. Erre a levélre igazán ráillik az öröm levele elnevezés, hiszen Pál végig az öröm megélésére bátorítja a címzetteket. Kérdezhetnénk, hogy miből fakad Pál erőteljes buzdítása? Egyszerűen onnan, hogy teljes lényéből megéli azt, amiről beszél. Nem hiába már a kezdésnél ezt írja:
„…és mindenkor minden könyörgésemben örömmel imádkozom mindnyájatokért…” (Pál levele a filippiekhez 1,4)
Ez már önmagában elgondolkoztató, hogy hányszor szoktunk örömmel imádkozni valamiért, örömmel kapcsolatban lenni Istennel. Hiszen annyi kérésünk, annyi kívánságunk van és a körülményeinket úgy látjuk, hogy semmiképpen sem adnak okot arra, hogy örüljünk. Viszont még mielőtt ezt valóban elhisszük, álljunk meg egy pillanatra és nézzük meg Pál helyzetét:
„Szeretném, ha tudnátok, testvéreim, hogy az én helyzetem inkább az evangélium terjedését szolgálja, mert ismertté lett az egész testőrségben és mindenki más előtt is, hogy Krisztusért viselem bilincseimet, úgyhogy többen azok közül, akik testvéreink az Úrban, fogságom körülményeiből bizalmat merítve félelem nélkül, bátran szólják Isten igéjét.” (Pál levele a filippiekhez 1,12-14)
Pál bilincset hord Krisztusért. Neki valóban lenne oka arra, hogy bosszús legyen és indulattal kérjen számon mindent Istentől. Mégis azt írja magáról, hogy „örömmel imádkozom”. Sőt, felismeri azt, hogy a saját helyzete milyen módon segítheti az evangélium terjedését. Kezdjük látni már, hogy miből meríti Pál az örömét? Ha nem, akkor sincs gond, nézzük, mit találunk még ebben a levélben:
„Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent, hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban, ha az élet igéjére figyeltek. Ezzel dicsekszem majd Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába. Sőt ha italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal; de ugyanígy örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt!” (Pál levele a filippiekhez 2,14-18)
A mai világban a panaszkodás már-már a modern kultúra része. Vannak, akik már csak félelemmel teszik fel a kérdést: „Hogy vagy?”, mert a végén még a másik válaszol rá. A válasz pedig általában nem az szokott lenni, hogy „bár vannak nehézségek az életemben, mégis határtalan örömöm van”. Ennél mélyebbre nézve azt láthatjuk, hogy már egy-egy feladat megtétele is felháborodást tud kiváltani bennünk. Különösen abban az esetben ütközünk meg a legjobban, ha a komfortzónánk elhagyására kérnek meg, hogy vállaljunk némi kényelmetlenséget egy ügy érdekében. Az ige mégis azt mondja, hogy „zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent”, ráadásul még örüljetek is. Pál pedig tovább folytatja és rámutat a megoldásra:
„Egyébként pedig, testvéreim, örüljetek az Úrban! Hogy ugyanazt írjam nektek, az engem nem fáraszt, titeket viszont megerősít… Mert mi vagyunk a körülmetéltek, akik Isten Lelke szerint szolgálunk, és Krisztus Jézussal dicsekszünk, és nem a testben bizakodunk.” (Pál levele a filippiekhez 3,1;3)
Keresztényként is meg kell látnunk a valódi identitásunkat, hogy kik vagyunk, miben gyökerezik az életünk. Erre csodálatosan mutat rá Pál. Mi azok vagyunk, akik „Krisztus Jézussal dicsekszünk”. Ő az, aki meghatározza az életünket és Ő az, aki meghatározza az örömünket. A legszörnyűbb körülmények közepette is hivatkozhatunk Jézusra és dicsekedhetünk vele. A levél folytatásában ezt olvashatjuk:
„Nem mintha már elértem volna mindezt, vagy már célnál volnék, de igyekszem, hogy meg is ragadjam, mert engem is megragadott Krisztus Jézus. Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” (Pál levele a filippiekhez 3,12-14)
Az örömünk akkor lesz teljessé, ha – csakúgy, mint Pál – a cél felé futunk. Ha megéljük azt, hogy teljesen Krisztusé vagyunk és nem törődve a körülményekkel látjuk azt, hogy hova tartunk. Hiszen nekünk a „mennyben van polgárjogunk” (Pál levele a filippiekhez 3,20), így sokkal többre nézhetünk, mint a testi életünkre. Jézusban megtalálhatjuk annyira az örömünket, hogy így tudunk majd biztatni másokat:
„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek!” (Pál levele a filippiekhez 4,4)
Gondold át mire tanított ezen a héten Isten és beszélgess vele imádságban!