Fókusz gondolat: Képzeld bele magad azokba a történetekbe, amelyeket ezen a héten olvasni fogsz és lásd meg Isten cselekedeteit, majd a nép cselekedeteit! Mire irányult azoknak a tekintete, akik ellenszegültek Istennek?
Elmélkedő: Hogyan lehetne olyan szilárd a kapcsolatod Istennel, hogy még akkor is benne bízz, amikor még nem látsz semmit az ígéreteiből?
Javaslat a napi imádságokhoz: Emlékezz az elmúlt heti listára! Ebből merítve lépj bizalommal és hálaadással Isten elé és tárd fel előtte minden nehézségedet és küzdelmedet, ami jelenleg az életedben van!
Ajánlott bibliai olvasmány (hétfő-péntek):
Mózes második könyve 12
Mózes második könyve 16
Mózes negyedik könyve 13
Mózes negyedik könyve 14
A Zsoltárok könyve 106Ne felejtkezz el a szombati elcsendesedésről! (Részletek a Hogyan olvasd? résznél a Mélyebbre oldalán.)
Vasárnap – Elmélyítő
Hogyan legyünk hálásak, akkor amikor úgy érezzük, hogy nincs semmink? Hogyan legyünk hálásak akkor, ha elvesztünk valamit, vagy valakit? Hogyan induljon hálára a szívünk, amikor sötétség vesz körül bennünket és nem látjuk a kiutat? Mit jelent hálát adni mindenkor mindenért? A hálaadás egy olyan aspektusát vizsgáljuk ma, ami lényegesen nehezebben fogadható el, mint a múltheti rész. Ezért mindenekelőtt imádkozz azért, hogy a Lélek legyen az, aki megvilágosítja előtted azt, amit a mai napon fel kell ismerned. Ne félj, én is ezt teszem!
„Dicsérjétek az Urat! Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” (A Zsoltárok könyve 106,1)
Bár hasonlóan kezdődik a 106. zsoltár, mint a 136., mégis jelentős hangvétel különbség van a két zsoltáros között. Ugyanakkor pontosan ez a különbség lesz segítségünkre, hogy közelebb kerüljön hozzánk a „nincs” hálaadása.
Miről is szól ez a borongós zsoltár? Elénk tárja a zsidó nép rengeteg bukását. Azt a sok bűnt, amely jogos alapot ad Isten haragjának. Ebben a zsoltárban már meghatározóbb szerepet kap a nép cselekedete. Megfeledkeztek, sóvárgás fogta el őket, féltékenyek lettek, borjút készítettek. Az emberi botlások sorát mutatja be a zsoltár írója és mint egy vallomás tárja ezt Isten elé:
„Vétkeztünk őseinkkel együtt, bűnt, gonoszságot követtünk el.” (A Zsoltárok könyve 106,6)
Egyértelműen elismeri azt, hogy Isten bár jót tett velük, ők mégsem a hálát választották. A nép egyre természetesebbnek vette azt, hogy Istennek segítenie kell. Abban a pillanatban, amikor úgy érezték, hogy Isten nem képviseli az ügyüket megfelelő mértékben, akkor rögtön perlekedni kezdtek vele, vagy éppen más isteneket gyártottak maguknak. Ezután mindig jött a következmény és a nyomorúság, amiből ismét őszintén Istenhez kiáltottak és Ő újra és újra kegyelmezett ennek a népnek, ami újra és újra a hálátlanság vermébe esett.
Őszintén szólva elég könnyű lenne ítélkezni a zsidó nép fölött, de ha egy kicsit is magunkba nézünk, akkor mi is megláthatjuk ugyanezeket a köröket a saját életünkben. Keresztényként megtapasztalunk hihetetlen magasságokat, megtapasztaljuk azt, hogy Isten erővel cselekszik az életünkben. Majd egy kis idő után már el is felejtjük azt, hogy mit tett értünk. Nem akarok más nevében beszélni, de nem kevésszer éltem már át ezt a saját életemben és láttam testvéreket is, akik hasonlóképpen cselekedtek.
Nem tudom kinek mi van az életében, de azt tudom, hogy mindannyian megyünk át – a már sokat emlegetett – lelki sivatagon. Vannak olyan idők, amikor nem látjuk meg Isten keze munkáját az életünkben. Ebben az időben jelentősen nehezebb felidézni azt, hogy mennyi jót tapasztaltunk már meg Isten közelségében. Kihívást jelent újra felidézni magunkban azt az időszakot, amikor hálaadással álltunk meg a Királyok Királya előtt. A zsoltár szavai mégis egészen mást tükröznek:
„Segíts meg minket, Urunk, Istenünk, és gyűjts össze a népek közül, hogy hálát adhassunk szent nevednek, és dicsőítve magasztalhassunk téged! Áldott az Úr, Izráel Istene öröktől fogva mindörökké! Az egész nép mondja: Ámen! Dicsérjétek az Urat!” (A Zsoltárok könyve 106,47-48)
Idáig egy hosszú felsorolást olvashattunk arról, hogy mennyire engedetlen a nép és, hogy mindig ellent mondd Istennek. Ennek ellenére bármikor Istenhez fordult a zsidóság, Ő mindig meghallgatta őket és újra cselekedett. Itt mégis egy egészen új helyzet látható. Már nem a múltba réved az utolsó két vers, hanem a jelenről és a jövőről beszél. Már most hálával és dicsérettel akarnak fordulni Istenhez. Ez az igazi „nincs” hálaadása, amikor már akkor tudod magasztalni Istent, amikor még nem is történt semmi. Miből táplálkozik az ilyen hálás szív? Abból a tapasztalatból, ami ebben a zsoltárban is visszacseng, hogy Isten jó, hogy Isten kegyelmes. Ezek pedig nem üres frázisok, hanem valódi megélt megtapasztalások. Akkor tudunk igazán hálásak lenni a nincs időszakában, ha ez a reménység él bennünk, ha tudjuk, hogy Isten jót tervezett számunkra.
„…adjatok hálát Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében.” (Pál levele az efezusiakhoz 5,20)
Pál ebben a részben arra biztat, hogy mindenkor mindenért adjatok hálát. Nem azt mondja, hogy minden jóért hálát adjatok, vagy minden ajándékért legyetek hálásak, vagy akkor adjatok hálát, amikor minden rendben van. Azt mondja, hogy mindenkor mindenért. Ha életünkben a „van” és „nincs” hálaadását is elsajátítjuk, akkor fogunk tudni a jó és a rossz időkben is hálás szívvel járulni Isten elé. Akkor tudunk igazán hálát adni azokban az időkben, amikor boldogok vagyunk, rendben van az életünk, a lelkünk, a kapcsolataink, minden. Illetve akkor fogjuk tudni könnyes szemmel, de hálatelt szívvel dicsérni Istent, ha veszteség ér bennünket, vagy rossz híreket kapunk, vagy nem látjuk a jövőnket, mert tudjuk, hogy van reményünk, egy végtelenül jó Isten szeret minket. Viszont, hogy ezt elérjük, szükséges, hogy teljes bizalmi kapcsolatot építsünk ki Istennel.
Tölts el most egy kis időt Isten társaságában! Engedd, hogy Ő formáljon és beszéljen hozzád! Kérd, hogy a Szentlélek formáljon ki olyan bizalmat benned, hogy már akkor hálás tudj lenni, amikor még nem is történt semmi! Az előző részben is kiemeltem, de most különösképpen szeretnék rávilágítani arra, hogyha semmid és senkid nincs, akkor is kitárt karral vár Jézus. Ő az, akiért mindig hálás lehetsz!
Gondold át mire tanított ezen a héten Isten és beszélgess vele imádság!