Fókusz gondolat: Az ige olvasása közben engedd, hogy átjárjon az érzés azzal kapcsolatban, hogy mennyi-mennyi mindenért lehetsz hálás Istennek.
Elmélkedő: Miért felejtkezünk el olyan hamar azokról a dolgokról, amiket Isten tett az életünkben? Hogyan lehetne ezen segíteni, hogy ne így legyen?
Javaslat a napi imádságokhoz: Erre a hétre egy speciális feladatom van számodra. Írj össze 100 olyan dolgot, eseményt, személyt, amiért és akikért hálás lehetsz Istennek! Az imádkozásaidban adj is hálát az egész listáért!
Ajánlott bibliai olvasmány (hétfő-péntek):
Mózes első könyve 1
Pál levele a kolosséiakhoz 1
A krónikák első könyve 16
A Zsoltárok könyve 118
A Zsoltárok könyve 136Ne felejtkezz el a szombati elcsendesedésről! (Részletek a Hogyan olvasd? résznél a Mélyebbre oldalán.)
Vasárnap – Elmélyítő
Érezted már lehangolva magad amiatt, hogy valamire eszméletlenül vágysz és mégsem kaphatod meg? Ne aggódj, mindenki más is érzett már így. Könnyen ébrednek olyan kívánságok az ember szívében. Az a gondolat ébredhet a szívedben ilyenkor, hogy nincs elég pénzed, nincs elég barátod, nem kapsz elég szeretetet, nem kapsz elég megbecsülést és még sorolhatnám. Az Isten által felgerjesztett hálás szív tud csak igazán megelégedni és örülni. Ennek a szívnek két arcát fogjuk megvizsgálni.
„Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! Adjatok hálát az istenek Istenének, mert örökké tart szeretete! Adjatok hálát az urak Urának, mert örökké tart szeretete!” (A Zsoltárok könyve 136,1-3)
A 136. Zsoltár tárja talán legjobban elénk a „van” hálaadását. Azt a fajta hálaadást, amikor valami olyanért adunk hálát, ami már megtörtént, amit már megtett nekünk Isten. Hálát adunk, mert körbe nézünk és azt látjuk, hogy minden az Ő keze alkotását dicséri. A zsoltáros szavai a negyediktől a kilencedik versig arról szólnak, hogy maga a teremtés csodája mennyire hálára indíthatja az ember szívét. Amikor természetben, hegyek között, vagy vízpartnál vagyok, akkor én is olyan mélyen megtapasztalom ezt a hálatelt érzést, amiben látom, hogy Isten milyen gondosan megformált mindent, „mert jó, mert örökké tart szeretete”. A teremtés csodájában megtapasztalhatjuk ezt a hálát a befejezett cselekedetekért.
A „van” hálaadása, azonban sokkal személyesebben is megtapasztalható. A tízediktől a huszonnegyedik versig arról beszél a zsoltáríró, hogy milyen erőteljesen élte át a zsidó nép Isten szabadítását és vált kézzelfoghatóvá számukra a teremtő Úrnak a szeretete. Ha megvizsgáljuk ezt a részt, akkor láthatjuk, hogy Isten az, aki cselekszik. Elég, ha megnézzük ebben a részben szereplő igéket: lesújtott, kihozta, kettéhasította, átvezette. Mind-mind arról beszél, amit Isten megtett már a népe életében. Ugyanígy tekinthetünk mi is arra a sok jó dologra, amit már megtett Isten az életünkben.
Az életemből egy olyan történet jutott eszembe, ami nagyban tükrözi azt, hogy milyen apró történések, cselekedetek indíthatnak bennünket hálára Istennel kapcsolatban. Mikor még legénylakásban laktam két barátommal együtt, akkor egyik nap szelektáltam a fiókomban. Szeretem a rendet, de valahogy a fiókjaimat soha nem tudom rendben tartani. Ennek következménye lett az, hogy a következő nap, amikor kerestem a kis borítékba elhelyezett félretett pénzem, nem találtam sehol. Mindent kivettem, mindent átmozgattam, mégsem volt meg. Aztán belém hasított a felismerés, hogy tegnap szelektáltam. Egyszerűen kidobtam a szemétbe azt a borítékot, amiben a közelgő esküvőnkre gyűjtöttem. Nem volt hatalmas összeg, de mégis teljesen összetörtem. Nem éretettem, hogy miért kellett ilyen dolognak történnie. Ennek ellenére próbát tettünk és a lakótársammal lementünk, megnéztük a méretes társasházi kukában, hogy vajon ott van-e még a mi fekete szemeteszacskónk. Sajnos, nem találtuk. Úgy gondoltam, hogy már a szemétszállítók elvitték a csomagunkat és a félretett pénzem valamelyik szemétdombon pihen. Csak az ima segített abban, hogy kissé megnyugodjak. Ahogy ez sikerült, az jutott eszembe, hogy megkérdezzem a másik lakótársamat, – aki éppen elutazott otthonról – hogy ő tud-e valamit erről a bizonyos szemétügyről. Határozottan állította, hogy nem fekete volt a zsákunk, hanem fehér. Nem gondoltam, hogy igaza van, mert mindig fekete zsákot használtunk, mégis újra lementem. Ahogy belenéztem a szemetesbe egyből megláttam azt a fehér szemeteszsákot, amelynek oldalára oda volt tapadva a frissen bevezetett mogyorókrémes Túró Rudi csomagolása, amiről rögtön tudtam, hogy a miénk. Kinyitottam és azonnal megláttam a tetején a borítékot, benne a félre tett pénzemmel. Azt hiszem, nem csoda, hogy ezután volt okom miért hálát adni Istennek.
Ebből az egyszerű történetből is láthatjuk, hogy mennyi olyan apró dolog lehet az életünkben, ami Isten mérhetetlen gondviselését mutatja. Érdemes ezeket napról napra felidézni és emlékezetünkben tartani. Akár naponta fel is írhatjuk, ha olyan dolog történik velünk, amiért hálásak lehetünk Istennek. Ez jelentős segítséget nyújthat, hogy elővéve újra és újra átéljük azt a hálát, amit már megtapasztaltunk Istennel.
Tovább folytatva a zsoltárt, a 25. versben még inkább kézzelfoghatóbb megtapasztalását láthatjuk a „van” hálaadásának. A nap, mint nap történő gondviselését tárja elénk ez az ige. Bár itt csak az ételről van szó, mégis úgy érzem valami több van ebben az egyetlen versben. Jézus szavai jutnak eszembe:
„Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok! Mert ilyesmikért a világ pogányai törik magukat, a ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre.” (Lukács evangéliuma 12,29-30)
Ez a mindennapi Isteni törődés is „van” hálaadásává válhat az életünkben. Ugyanakkor ehhez elengedhetetlen, hogy felismerjük az egyszerű dolgokban Isten kiáradó szeretetét. Így adhatunk hálát az ételért, ruházatért, otthonért, családért, barátokért… tulajdonképpen mindenért.
Ha a „van” hálaadásáról beszélünk, akkor még valami mellett nem mehetünk el. Jézus a legnagyobb forrása annak, hogy hálát adhatunk. Jézus, aki meghalt értünk, már akkor amikor mi még bűnben éltünk. Jézus, aki azt ígéri, hogy velünk lesz minden nap. Jézus, aki helyreállított, megszabadított a bűnöktől és gyógyulást hozott az életünkbe. Ha semmi nem lenne, csak egyedül Jézus, már tőle hálára indulhatna a szívünk, mert Ő mindent értünk tett.
Így próbálj meg egy kicsit magadra figyelni! Gondold át, hogy mik vannak az életedben, hogy milyen ajándékokat kaptál már Istentől! Gondold át, hogy mik azok a dolgok, amiket megtett érted Isten! Majd figyelj Jézusra! Mit jelent számodra az, amit Ő tett és tesz érted? Imádkozz, hogy a Szentlélek formálja ki benned a „van” hálaadását!
Gondold át mire tanított ezen a héten Isten és beszélgess vele imádság!