Skip to content
Kezdőlap » Merengő » 34. HÉT – LÉPJ RÁ A SZENTLÉLEK ÚTJÁRA

34. HÉT – LÉPJ RÁ A SZENTLÉLEK ÚTJÁRA

Fókusz gondolat: Hogyan munkálkodik Isten a színfalak mögött az ajánlott bibliai olvasmány alapján? Milyen változást hozott ebben a Szentlélek?

Elmélkedő: Mi a legrémisztőbb számodra abban, hogy minden esetben hallgass a Szentlélek vezetésére?

Javaslat a napi imádságokhoz: Bármiért is imádkozol a héten, mindig kérd, hogy a Szentlélek is esedezzen érted mindazokért a dolgokért, amelyeket te nem tudsz megfelelően kérni!

Ajánlott bibliai olvasmány (hétfő-péntek):
Eszter könyve 4
Eszter könyve 5
Eszter könyve 7
János evangéliuma 3
Az apostolok cselekedetei 2

Ne felejtkezz el a szombati elcsendesedésről! (Részletek a Hogyan olvasd? résznél a Mélyebbre oldalán.)

Vasárnap – Elmélyítő

„Járt utat járatlanért el ne hagyj!” Biztosan hallottad már ezt a – hozzám nem túlságosan közel álló – közmondást. Nem azért nem kedvelem, mert nincs benne semmi igazság. Az életemben is akadt olyan eset, amikor jobb lett volna, ha megfogadom azt az üzenetet, amit ez a rövid mondat rejt. Ilyen volt az, amikor egy barátomhoz szerettem volna eljutni házi bibliakörre és úgy gondoltam, hogy ismerek egy rövidebb utat. Ez a „rövidebb” út rávitt egy olyan utcára, ahol nem voltak merőleges utcák, így csak előre tudtam menni a hosszú-hosszú egyenes úton, ami egészen máshová vezetett, mint ahova el szerettem volna jutni. Ebben az esetben sokkal egyszerűbb lett volna, ha a jól megszokott, ismert útvonalon haladok és akkor nem is kellett volna szégyenkeznem a késés miatt. Ennek ellenére keresztényként vigyáznunk kell ezzel a mondással, mert Isten számtalanszor hív el minket új utakra, ismeretlen ösvényekre.

„A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.” (János evangéliuma 3,8)

Jézus Nikodémussal folytatott beszélgetésében mondja ezeket a szavakat. A megtérésről beszélgetnek és arról, hogy milyennek kell lennie a megtért embernek. Az eredeti fordításban a szél és a Lélek szóra ugyanazokat a szavakat használja a Biblia. Ebből is láthatjuk, hogy a Szentlélek – akárcsak a szél – nem zárható kalitkába. Szabad az útja bármerre, nem korlátozza semmi és senki. Mégis a keresztény életünkben is könnyű ragaszkodni a kalitkánkhoz. A jól megszokott dolgok olyan biztonságot nyújtanak, amihez foggal körömmel ragaszkodunk. Annyira képesek vagyunk hozzászokni a komfortzónánkhoz, hogy legtöbbször már túl sem látunk rajta. Nézzük csak meg mit mond Jézus! Minden megtért életének ilyennek kellene lennie, olyannak, mint a szél, Lélektől születettnek. Mivel a Szentlélek bárhová mehet, ezért nekünk követnünk kell, nem maradhatunk a kalitkánkban.

A Lélek munkája az életemben többször állított már kihívások elé. Megtenni olyat, amit nem tettél még, az igen félelmetes. Mégis mivel nem tudjuk, hogy a Lélek honnan jön és hová megy, ezért biztosan fogjuk magunkat olyan új helyzetben találni, ami első látásra ijesztő lehet. Ezt hosszú ideig elképesztően ijesztőnek találtam, sőt, egyenesen rémisztő. Mennyi lehetőséget szalasztottam el, hogy másoknak segítsek, odamenjek, vagy csak szóljak egy határozott szót, mondjak egy igét, bátorítást, vagy éppen feddjek egy keresztény testvért. Hányszor éreztem azt, hogy a Szentlélek bátorít, sőt már-már kényszerít valamire és én hagytam a lehetőséget elszalasztani. Mulasztottam.

„A reménység Istene pedig töltsön be titeket a hitben teljes örömmel és békességgel, hogy bővölködjetek a reménységben a Szentlélek ereje által.” (Pál levele a rómaiakhoz 15,13)

Ez azért történt, mert nem ismertem igazán Istent. Féltem attól, hogy az Istennel járásban elvesztem a kontrollt, az „én jobban tudom” érzést. Féltem, hogy olyan utakra vezet Isten, ahol be kell vallanom, hogy gyenge vagyok, ahol fel kell ismernem, hogy nélküle minden próbálkozásom értelmetlen lenne. Hányszor elindultam Isten útmutatása nélkül olyan utakon, amiken azt gondoltam, hogy áldás lesz és mennyien közelebb kerülnek majd Istenhez, de csupán kudarcot vallottam. Eközben Isten szelíden mindig útba igazított és tálcán nyújtotta a megoldást: „Élj a Szentlélek ereje által!”

„Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” (Pál levele a rómaiakhoz 8,26)

Pál a Római levélben beszél arról, hogy a Lélek az erőtlenségünkön segít, az előző igeversben pedig, hogy a Szentlélek ereje által bővelkedhetünk a reménységben. A megtérésünkben felhatalmazást kapunk arra, hogy éljünk a Lélek erejével. Ez az az Erő, ami falakat fog lerombolni. Ez az, amivel új utak nyílnak meg, amivel szívek fordulnak Istenhez. Utam során megtapasztaltam ahogy szélként betér az életembe a Szentlélek és, hogy képes használni, ha hagyom magam, ha leteszem a félelmeimet. Hatalmas változást hozott ez számomra és hálás vagyok, hogy ezáltal tud használni mások életében. A Lélek talán olyan ingoványos területre vezet bennünket, amin látszólag rettentően nehéz megállni. Mégis a kereszténység története során rengeteg hithős volt, aki csodás tettével, vagy éppen mártírhalálával hatalmas lehetőségeket nyitott meg az evangélium útja előtt. Bár nekünk az országunkban nem kell ilyen megpróbáltatásokat elszenvednünk egyelőre, ennek ellenére mi is járhatunk a Lélek útján. A küzdelmekben és nehézségekben megtapasztalhatjuk azt, hogy Isten ereje lesz köztünk nyilvánvalóvá. Az aggódás pedig teljesen feleslegessé válik ezen az úton, ahogy Márk is megírta az evangéliumában Jézus szavait:

„Amikor pedig elhurcolnak és átadnak titeket, ne aggódjatok előre, hogy mit mondjatok, hanem azt mondjátok, ami megadatik nektek abban az órában, mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szentlélek.” (Márk evangéliuma 13,11)

Gondold át mire tanított ezen a héten Isten és beszélgess vele imádság!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük