Skip to content
Kezdőlap » Merengő » 31. HÉT – A SEBZETTSÉG FELISMERÉSE

31. HÉT – A SEBZETTSÉG FELISMERÉSE

Fókusz gondolat: Mit mondd számodra az ige Isten szeretetéről azok irányába, akik valamilyen fájdalomban ragadtak?

Elmélkedő: Mit gondolsz, miért van az, hogy Isten valakit meggyógyít, valakit nem és ugyanígy az életedben valami fájdalmat elvesz egy pillanat alatt és valamit nem?

Javaslat a napi imádságokhoz: Engedd a Léleknek, hogy minden imádságodban megvizsgáljon, hogy fel tudja tárni azoknak a szenvedéseknek a gyökerét, amelyek az életedben vannak!

Ajánlott bibliai olvasmány (hétfő-péntek):
A Zsoltárok könyve 139
A Zsoltárok könyve 10
A Zsoltárok könyve 6
János evangéliuma 9
Máté evangéliuma 9

Ne felejtkezz el a szombati elcsendesedésről! (Részletek a Hogyan olvasd? résznél a Mélyebbre oldalán.)

Vasárnap – Elmélyítő

A személyiségemhez igen közel állnak a mély lelkiségű alkalmak. Szeretem az őszinte dicsőítéseket, amikor közel kerülhetünk ahhoz a csodálatos Úrhoz, aki élettel ajándékozott meg bennünket. Szeretem a különleges elcsendesedéseket, a hitmélyítő hétvégéket, amelyek segítségével kiszakadhatunk a világ zajából, a napi rutinból. Lehet, hogy pont ebből fakad az, hogy mélységesen taszítanak az olyan alkalmak, amikor ezt a lelkiséget mesterkélt módon próbálják „megteremteni”. A valódi lelkiséget nem lehet szervezéssel, mesterien összeállított dicsőítéssel, villódzó fényekkel és egyéb csillogó dolgokkal megteremteni. Persze lehetnek ezek eszközök, de ha kihagyjuk a szeretetet, kihagyjuk a Szentlelket és a szabadságát, akkor nem biztos, hogy odajutunk, ahova valóban kellene.

Számomra ezért volt felüdítő az a lelki hétvége, amelyen minden mesterkéltségtől mentesen élhettem át Isten jelenlétét. Voltak mélyebb tanítások, lelkigyakorlatok, dicsőítés, olyan pontok, amikor döntéshelyzet elé állított Isten, de egy pillanatra sem éreztem azt az erőlködést a szervezők részéről, hogy mindenképpen kell egy pont, amikor elsírja magát az összes jelenlévő. Nem az volt a hétvége mércéje, hogy ha mindenki sír, akkor elégedettek lehetünk magunkkal, mert akkor elértünk valami igazán csodálatosat. Ehelyett örömteli volt azt érezni, hogy az is rendben van, hogy ha az égvilágon nem éreztem semmit. Az elvárás csupán a nyitottság volt Isten közeljövő szeretete felé.

Amikor készültem erre a hétvégére gondolkodtam, hogy mit vihetnék magammal, milyen gondolatokat szeretnék megvitatni, tisztázni Istennel. Végül arra jutottam, hogy teljesen rendben vagyok. Nincs most semmi olyan dolog az életemben, amit különösképpen rendezni kellene Istennel. Így azzal a döntéssel indultam el a feleségemmel a hétvégére, hogy teljesen Istenre bízom magam. Mutasson rá Ő az életemben olyan dologra, amelyben változás szükségeltetik. Ez pedig a lehető legjobb döntésnek bizonyult.

„Jézus hajóra szállva átkelt, és elment a maga városába. És íme, odavittek hozzá egy bénát, aki ágyban feküdt. Amikor Jézus látta hitüket, így szólt a bénához: Bízzál, fiam, megbocsáttatnak a te bűneid.” (Máté evangéliuma 9,1-2)

Szerintem mindenki hallotta már ezt a történetet, amikor megbotránkoznak az írástudók Jézusban. Számomra van mégis valami még mélyebb ebben a történetben, egy olyan mélység, ami leírja Jézus mérhetetlen szeretetét. Ez a mélységes szeretet az, ami miatt Isten elé kell vinnünk az életünket, mert Ő tudja, hogy mire van igazán szükségünk.

Képzeljük el a történetet a barátok szemszögéből. Van egy béna barátjuk, aki nem tud önállóan mozogni, még az ágyból se képes kikelni. El tudom azt képzelni, hogy nem ez volt az első próbálkozásuk, amikor próbáltak segíteni barátjuk életén. Most itt volt az óriási lehetőség, végre eljuthatnak ahhoz a csodatevőhöz, akiről már annyit hallottak, akinek a nevéhez már annyi hihetetlen gyógyulás fűződött. Annyira hatalmas hit volt a szívükben, hogy most megoldódik szeretett barátjuk minden problémája, hogy ezt Jézus is látta rajtuk. Számukra vajon mit mondtak Jézus szavai? Ők is megbotránkoztak? Ők is hatalmasat csalódtak a híres gyógyítóban? Mi járhatott a fejükben, hisz ők nem ezért cipelték az ágyat egészen Jézusig, hogy bocsánatot adjon a bűneire?

Végül képzeljük el a helyzetet a béna szemszögéből. Talán már sokszor csalódott életében. Talán már végképp lemondott arról, hogy valaha lábra fog állni. Talán csak azért engedte a barátainak, hogy elhozzák Jézushoz, mert látta a szeretetüket és nem szeretett volna csalódást okozni nekik, vagy igazából ellenkezni sem tudott már nekik. Neki mit mondhattak Jézus szavai?

Úgy gondolom számára ezek a szavak valami olyan sebet találtak el, amiről még ő sem tudta, hogy a legmélyebb, legfájdalmasabb sebe, ami még a bénaságon is túlmutat. Ebben a történetben Jézus elsődlegesen nem az írástudók miatt mondta, ezt a mondatot, hanem mert látta a barátok hitét és valódi gyógyulást szeretett volna a béna ember életében. Emlékszünk arra, hogy mi volt a tanítványok reakciója a születése óta vak ember meggyógyítása előtt? Azt kérdezték, hogy ki vétkezett, ez vagy a szülei? Elképzelhetjük, hogy ez a béna ember hányszor szembesülhetett ezzel, vagy ehhez hasonló kérdésekkel. Hányszor gyötörhette bűntudat, önvád, amely sokkal jelentősebb sebzettséget okozott neki, mint az a tény, hogy le volt bénulva. Milyen felüdítő lehetett azt hallani, hogy valaki azt mondja, hogy megbocsáttatnak a bűneid, hogy nincs több bűn, ami fel lenne róva számára, amivel annyian megsebezték és megbélyegezték már. Akkor hallotta ezt, amikor talán már semmit sem várt az élettől és mégis lelkében felszabadulhatott, szabad lehetett, „megbocsáttatnak a bűneid”.

Ilyen élmény volt számomra az, amikor Jézus rámutatott az én sebzettségemre azon a bizonyos hétvégén. Úgy gondoltam, hogy jól vagyok, de Isten mégis megmutatta azt, hogy harag van bennem. Elém hozta a kérdést, hogy miért haragszom annyira azokra az emberekre, akik akkoriban körülvettek? Megláthattam sebzettségem, amely gyógyulásra várt.

Engedd most te is Istennek, hogy rámutasson a sebeidre! Tárd fel előtte szíved és hagyd, hogy Ő mutasson rá életed fájdalmaira!

Gondold át mire tanított ezen a héten Isten és beszélgess vele imádság!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük