Skip to content
Kezdőlap » Merengő » 28. HÉT – A TESTVÉREK FEDDÉSE

28. HÉT – A TESTVÉREK FEDDÉSE

Fókusz gondolat: Mi a célja Istennek a feddéssel? Az ige olvasása közben ez a kérdés dolgozzon a szívedben.

Elmélkedő: Képzelj el egy olyan szülőt, aki soha nem fenyíti meg a gyerekét! Milyen lenne az a gyermek? Ez tényleg szeretet lenne a szülő részéről?

Javaslat a napi imádságokhoz: A szeretet Istenét kérheted, hogy töltsön be értelemmel arra nézve, hogy meg tudj ítélni egy helyzetet a családodban, a gyülekezetedben, vagy bármilyen más testvéri közösségben, amivel nem értesz egyet. Kérd Őt, hogy vezessen bölcsességgel és szeretettel akkor is, ha feddésre kell megnyitnod a szádat!

Ajánlott bibliai olvasmány (hétfő-péntek):
A példabeszédek könyve 12
A példabeszédek könyve 17
Pál első levele Timóteushoz 5
Az apostolok cselekedetei 5
Máté evangéliuma 18

Ne felejtkezz el a szombati elcsendesedésről! (Részletek a Hogyan olvasd? résznél a Mélyebbre oldalán.)

Vasárnap – Elmélyítő

Amikor a bűn elhagyásáról írtam, akkor említettem, hogy mennyire nélkülözhetetlen a hiteles, Lélekkel átitatott életű keresztény testvér útmutatása. A feddés pontosan az a bizonyos másik oldal. Az az oldal, amely szeretettel támogat és utat mutat a kísértésben, vagy akár már akkor is, ha megtörtént a bűnbeesés. Hatalmas támasz lehet arra nézve, hogy minél hatékonyabban és minél jobban láthatóvá váljon a Biblia világos válasza az adott helyzettel kapcsolatban. Így nyílik út a szabadulásra, a helyreállásra és végső soron a gyógyulásra. És, hogy mennyire fontos ez? Kezdjük egy kicsit a végéről:

„Levelemben már megírtam nektek, hogy nem szabad kapcsolatot tartani paráznákkal. De nem általában e világ paráznáival vagy nyerészkedőivel, harácsolóival vagy bálványimádóival, hiszen akkor ki kellene mennetek a világból. Most tehát azt írom nektek, hogy ne tartsatok kapcsolatot azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek!” (Pál első levele a korinthusiakhoz 5,9-11)

Pál nem igazán kertel a bűnben élő keresztényekkel kapcsolatban. Sőt arra buzdít, hogy még csak közösséget se vállaljunk velük. Még a világ bűnöseivel is jobb közösségben lenni, mint magát testvérnek tartó bűnben élő emberrel. A fent említett szakasz előtt Pál arról beszél, hogy a korinthusiak között olyan paráznaság van, ami még a pogányok között sem fordul elő és a gyülekezet ebben a helyzetben nem tesz semmit. Aztán arról beszél, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megkeleszti, ahogy a megtűrt bűn is megfertőzi az egész közösséget. Ez az oka annak, hogy ilyen keményen beszél Pál a bűnben élő keresztényekről. Ha egy hitben járó közösségben bűnbe esik az egyik testvér és semmi következménye nincs, akkor könnyen gondolhatja a többi is, hogy ezt szabad, semmi probléma nincs, ha én is azt teszem, amit ő. Ha nem szólunk, ha nem cselekszünk megnyitjuk a lehetőséget a közösségben a bűnökre.

Mint mondtam kicsit a végéről kezdtem. Természetesen nem arról van szó, hogy aki megtér az végérvényesen tökéletes lesz. A legkiválóbb keresztény emberek is elbukhatnak egy-egy szituációban, amelyben szükségük lehet a körülöttük lévők visszajelzésére, útmutatására. Ez azért van így, mert együtt járunk a megszentelődés útján és ebben segítségére is lehetünk egymásnak. Jézus lépésről lépésre elmondja, hogy milyen módon közelíthetjük meg az elbukott testvérünket:

„Ha pedig vétkezik ellened a testvéred, menj el hozzá, fedd meg négyszemközt: ha hallgat rád, megnyerted a testvéredet. Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két embert, hogy két vagy három tanú szava erősítsen meg minden vallomást. Ha nem hallgat rájuk, mondd meg a gyülekezetnek! Ha pedig a gyülekezetre sem hallgat, tekintsd olyannak, mint a pogányt vagy a vámszedőt!” (Máté evangéiuma 18,15-17)

Nem véletlen, hogy a végkifejlet hasonló Pál szavaihoz, de remek kiegészítést nyújtanak Jézus szavai az odáig megtett útról. Mi tehát a feddés az ige alapján? Esély arra, hogy az elesett felkelhessen. Esély arra, hogy sebek gyógyuljanak be. Esély arra, hogy egy olyan út nyíljon, ami az egész gyülekezetet építheti. Ha nem lenne feddés és csupán a korinthusiakhoz írottakból kiemelt részhez ragaszkodnánk, akkor hamar egyedül maradnánk, sőt még önmagunktól is el kellene határolódnunk. Azonban a feddés – bármennyire is keményen hangzik – talán a legjobb mód arra, hogy a bűnből bűnbánat, a bűnbánatból pedig kegyelem szülessen. Ennek elmaradásával pedig jogosan juthat a gyülekezetből való kizárás sorsára a bűnhöz ragaszkodó.

A görög szövegben több jelentése is van a Mátéban leírt feddés szónak. Az egyik ilyen a figyelmeztet, de számomra még kifejezőbb a fölfed, vagy föltár jelentés. Tehát az elsődleges dolgunk nem a megalázás, – erre utal Jézus is, amikor a négyszemközti beszélgetést preferálja első körben – hanem a kifogásolható cselekedetekre való rávilágítás. Viszont az sem mindegy, hogy mi a szívünk szándéka a feddéssel. Valóban a megjobbítás, vagy éppen a megszégyenítés? Magunkat szeretnénk egy hiba rávilágításával jobb színben feltüntetni, vagy valóban segíteni szeretnék, valóban gyógyulást szeretnénk? Illetve az sem elhanyagolható, hogy a mérce ne a saját magad elgondolása legyen, hanem teljes bizonyossággal alátámasztható az ige alapján, hiszen:

„A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen.” (Pál második levele Timóteushoz 3,16-17)

A feddés soha nem az egyszerűbb út akármelyik oldalon állunk is. Mégis elkerülhetetlen a keresztény közösség életébe, ha nem szeretnénk a bűn kovászát hagyni, hogy a teljes gyülekezetet használhatatlanná tegye az evangélium hirdetésére. Fel kell ismernünk, hogy a felnövekvő bűn az örömhír örömét fogja hiteltelenné tenni és a kegyelmet pedig olcsó kegyelemmé. Ezért van szükség arra, hogy egymás kezét fogva, bátorítsuk egymást a jóra és az ige szavaival feddjük egymást. Azonban ehhez valódi szeretetközösségre van szükség.

Imádkozzunk azért, hogy mielőtt bármit tennénk lássuk meg a saját szemünkbe a gerendát! Imádkozzunk azért, hogy ennek ellenére ne legyünk vakok a körülöttünk lévő testvérek bűnére, sőt az Írást megvizsgálva és bátorságot kérve, szeretettel tudjunk inteni, ha szükséges! Végül imádkozzunk azért, hogy a bűnben lévő testvéreink szeme megnyíljon és megtapasztalják az Isten kegyelmét és Isten jelenlétében teljes legyen a gyógyulásuk!

Gondold át mire tanított ezen a héten Isten és beszélgess vele imádság!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük