Skip to content
Kezdőlap » Merengő » 27. HÉT – ÍTÉLNI VAGY NEM ÍTÉLNI?

27. HÉT – ÍTÉLNI VAGY NEM ÍTÉLNI?

Fókusz gondolat: Milyen esetben buzdít Isten arra, hogy ítéletet hozzunk és azt mire kell alapoznunk? Ezzel a kérdéssel a szívedben szemléld az igéket!

Elmélkedő: Milyen szélsőséges megállapításokat hallottál már az ítélkezéssel kapcsolatban? Kiket neveznek ítélkezőknek a keresztények?

Javaslat a napi imádságokhoz: Ha az ítélkezés témakörével foglalkozunk, akkor mindenek előtt azt kérheted Istentől, hogy téged ítéljen meg, hogy mi van a szívedben! Kérd őt, hogy mi az, amiben hiányosságod van, hogy egyre inkább Isten eszköze lehess abban, hogy mások számára is útmutatóvá válhass!

Ajánlott bibliai olvasmány (hétfő-péntek):
Pál második levele a thesszalonikaiakhoz 1
Pál második levele a thesszalonikaiakhoz 2
Pál második levele a thesszalonikaiakhoz 3
Pál első levele a korinthusiakhoz 2
Pál levele az efezusiakkoz 5

Ne felejtkezz el a szombati elcsendesedésről! (Részletek a Hogyan olvasd? résznél a Mélyebbre oldalán.)

Vasárnap – Elmélyítő

Keresztényként is könnyedén eshetünk abba a hibába, hogy elhamarkodottan mondunk kész válaszokat kiragadott bibliai szakaszokra hivatkozva és nem ásunk a dolgok igazi mélyére. A jelenlegi kérdésben szintén azt látom, hogy gyakorta elhamarkodott és nem valós megállapítások születnek meg egy-egy ige alapján, nem fedve a teljes valóságot. Pedig sokkal lényegesebb ez a téma annál, mint hogy kimondjuk, hogy az ítélkezés az nagyon csúnya dolog, tehát semmiképpen ne tegyük. Ennek érdekében vizsgáljuk meg alaposabban az ítélkezés kérdését.

Jó néhány évnek el kellett telnie az újjászületett életemből, amíg egyáltalán foglalkoztam ezzel a témakörrel. Először is talán azért, mert könnyen ítélkeztem mások élete felett, illetve azért, mert nem láttam, hogy miért lehet ez hatással a mindennapi életemre. A gyülekezetünkben történt események hatására mégis komolyan foglalkoztatni kezdett ez a kérdés.

Amikor egyik testvérünk bűnbe esett, próbáltunk segítséget nyújtani neki. Először egy barátom beszélt az illetővel, hogy forduljon vissza a helyes útra, majd velem kiegészülve újra beszélgettünk és arra kértük, hogy vallja be, amiket tett és biztattuk a helyreállásra. Azt gondoltuk, hogy helyesen jártunk el. Az eredmény mégis az volt, hogy sokak által ítélkezőnek lettünk kikiáltva. Aki felismerte a bűnt és kimondta, az megkapta az ítélkező címkét. Bevallom végtelenül szomorú lettem, főleg azért, mert láttam, hogy ez a barátomnak, a testvéremnek, aki ebbe a harcba nyakig belekerült mennyi sérülést okozott, hogy ezt a címkét rányomták a homlokára.

„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek!” (Máté evangéliuma 7,1)

Maga Jézus szólít fel erre. Akkor valóban igazuk lenne azoknak, akik „Ítélkezőt!” kiáltottak? Jézus valóban felhívja a figyelmet a képmutatással teli ítélkezésre. Mégis érdekes az a kifejezés, amit ebben a részben használ. A görög szó, ami itt szerepel már egy végleges állapotra utal, egy döntésre, egy határozatra. A legjobb magyar szó, ami talán valóban lefedi ennek jelentését az elítél. Egy véglegesen kimondott (és talán elhamarkodott) ítélet. Ez a felismerés hozta számomra a világosságot. Ítélni vagy nem ítélni? Attól függ! Milyen ítéletről beszélünk?

„Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk. Ezeket hirdetjük is, de nem emberi bölcsességből tanult szavakkal, hanem a Lélektől jött tanítással, a lelki dolgokat a lelki embereknek magyarázva. A nem lelki ember pedig nem fogadja el Isten Lelkének dolgait, mert ezeket bolondságnak tekinti, sőt megismerni sem képes: mert csak lelki módon lehet azokat megítélni.” (Pál első levele a korinthusiakhoz 2,12-14)

Pál a korinthusiakhoz írott levelének ebben a részében bemutatja azt, hogy a világi embereket sem érdemes ítélettel illetni, mert fel sem fognák azt. Nem véletlen, hogy megfelelőbb eredményt érhetünk el a még nem hitben járó emberek életében, ha nem azzal töltjük az időnket, hogy próbáljuk megváltoztatni a viselkedésüket. Ehelyett szeretettel találjuk meg a közös kapcsolódási pontot, amelyet felhasználva közel vihetjük az örömhírt. Természetesen ez nem jelent megalkuvást vagy éppen azt, hogy elfedjük a valóságot, hanem sokkal inkább azt, hogy a viselkedés megváltoztatása előtt, inkább a szív megváltoztatását vesszük célba.

Ebből következtetve mondhatnánk, hogy akkor győzött a „nem ítélni”. Azonban Pál így folytatja:

„A lelki ember azonban mindent megítél…” (Pál első levele a korinthusiakhoz 2,15)

Láthatjuk, hogy Pál szerint mégis csak van a keresztényeknek valami dolguk az ítélkezés témakörében. Érezhető már a magyar nyelvben is a különbség az elítél és megítél szavak között. A görög kifejezés értelmezésénél ezt olvashatjuk: „újra és újra megvizsgál, átvizsgál minden részletet, hogy pontos véleményt alkothasson, igaz ítéletet, megítélést mondhasson”. Az Efezusiakhoz írott levél ötödik fejezetében is hasonlóképpen jelenik meg a megítélés. Ott is megvizsgált véleményformálásról ír a Biblia. Pál világosan felhívja a figyelmünket arra, hogy a keresztény közösség ne fogadja el a sötétséget, ne tűrje meg a bűnt, sőt leplezze le azt. Erre a jó eszköz az előbbiekben már említett feddés. Ugyanakkor nem véletlen, hogy Jézus a képmutató ítélkezésről beszélt, illetve az sem véletlen, hogy Pál ezt a részt a szeretettel kezdi. Véleményformálásunkkor elengedhetetlen az alapos, körültekintő vizsgálódás, illetve az önvizsgálat, valamint az, hogy mi az indítékunk. Ha az indítékunk a szeretetből és a megjobbításból fakad, akkor szabad az út, sőt felhívásunk van a megítélésre. Ellenben, ha az ítélkezésünknek a középpontjában nem a gyógyulás csupán a vak gyűlölködés áll, akkor inkább vizsgálódjunk tovább magunkban!

A Biblia nyilvánvalóvá teszi előttünk, hogy az elítélés, a végleges döntéshozatal az nem a mi dolgunk, hanem egyedül Istené. Azonban, mint Istenhez tartozó lelki embereknek feladatunk, hogy mindent megvizsgáljunk a Biblia alapján. Ezáltal nyílik út a megszentelődés felé, egymás építésére, hogy egyre jobban részesüljenek közösségeink Isten hatalmas szeretetéből. Ez pedig bizonyos esetekben azt is jelenti, hogy egy-egy személyt nem szabad megtűrni a keresztény közösségeinkben. Ehhez viszont mindig Isten vezetésére és tisztánlátására van szükségünk, hogy szeretettel és igaz ítélettel lehessünk mások felé. Ezért kérd ma te is, hogy vizsgáljon meg és vezessen!

Gondold át mire tanított ezen a héten Isten és beszélgess vele imádság!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük