Fókusz gondolat: Hogyan várhatunk Istenre? Megéri-e folyamatosan Isten elé vinni minden dolgunkat? Ezek a kérdések vezessenek az igeolvasása közben.
Elmélkedő: Isten minden kérdésünkre válaszolni fog ezen a földön, vagy lesznek olyanok, amikre csak az örökkévalóságban kapunk választ?
Javaslat a napi imádságokhoz: Úgy érezhetjük, hogy a keresztény élet egy végeláthatatlan várakozás és valóban több olyan esetről olvashatunk a Bibliában, ahol hithősök sem látták meg végül azt, amire vártak. Bármilyen várakozás is van benned Istennel szemben, bízz az időzítésében és kérd a vezetést, hogy mindig fel tudd ismerni az Ő hangját!
Ajánlott bibliai olvasmány (hétfő-péntek):
Máté evangéliuma 7
Máté evangéliuma 11
Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 4
Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 5
A Zsoltárok könyve 103Ne felejtkezz el a szombati elcsendesedésről! (Részletek a Hogyan olvasd? résznél a Mélyebbre oldalán.)
Vasárnap – Elmélyítő
Pál első Thesszalonikaiakhoz írott levelének 5. fejezetében olvashatunk arról, hogy „szüntelenül imádkozzatok”. Itt a görög fordítás szerint a szüntelen szó az valóban azt jelenti, hogy folyamatosan, megállás nélkül. Nincs más dolgunk, mint állandóan kapcsolatban lenni Istennel. Ha éppen felkeltünk, imádkozzunk. Ha éppen lekéstük a vonatot, imádkozzunk. Ha éppen egy hatalmas csekket kaptunk, imádkozzunk. Persze ne csak a negatív, hanem az örömteli események idején is Istenhez forduljunk legelőször.
Remek, immár szüntelenül, folyamatosan, megállás nélkül imádkozunk Istenhez. Kipipálhatjuk, készen vagyunk. Ez akár ilyen egyszerű is lehetne, ha nem azt szeretnénk, hogy az imádság egy két oldalú kommunikáció legyen Isten és ember között. Tehát az imánkra választ várunk. És várunk és várunk és várunk…
Természetesen van olyan eset, amikor hihetetlen gyorsan válasz érkezik egy-egy imára, de vannak olyan alkalmak, amikor rengeteg idő telik el, mire megkapjuk egy adott kérdésünkre, kérésünkre a feleletet. Ilyenkor azt érezhetjük mintha sivatagon haladnánk át és már csak Isten egy apró bátorítása is, mint frissítő nedű felüdítené az egész testünket.
Csak képzeld el! Negyven fokos, déli melegben sétálsz órákon keresztül víz nélkül. Ugye nem hangzik túl jól, főleg nem, ha ezt egy sivatagban teszed hosszú-hosszú időn keresztül. Az életem során többször mentem át ilyen sivatagon. Végtelennek tűnő, keserves órák, napok, hetek, hónapok vagy akár évek teltek el, míg meghallottam, megértettem Isten válaszát a sivatagi kalandjaimban. Ezekben az időkben könnyhullatással és fájdalommal a szívemben baktattam az utamon. Voltak olyan helyzetek is, amelyekben a csüggedésem olyan szintűre növekedett, hogy már-már azt gondoltam, hogy ki sem jutok a sivatagból, soha nem kapok választ. Ebben a helyzetben sebezhetővé váltam és könnyebben be tudott támadni a kísértő, ha éppen nem készültem fel rá.
Aki nagy melegben a homokos lankákat járja, egyszerűen oázisnak láthat egy-egy nagyobb buckát és már túl későn tűnik fel neki, hogy csupán a délibáb játszott vele. Így a sátán is megpróbál válaszokat kreálni a kérdéseinkre és olyan lehetőségeket nyújtani, ami megfelelő alternatíváknak látszanak. Legtöbbször valóban nem is tűnnek ezek a dolgok rossznak, sőt majdnem tökéletesnek látszanak. A megfáradt utazó csak nehezen tud különbséget tenni és mivel a mennyei kapcsolat ilyenkor gyakran meglankad, így könnyűszerrel csapdába eshet.
Hogyan ismerhetjük fel, hogy csupán egy megtévesztés az, amit látunk és annak az útjára keveredtünk, akiről Jézus azt mondta a János evangéliuma 8,44-ben, hogy „amikor a hazugságot szólja, a magáéból szól, mert hazug, és a hazugság atyja”?
Szükségünk van egy eszközre, amihez fordulhatunk akkor is, ha az érzékeink gyengék lennének. Ebben az esetben ez nem más, mint a Biblia. Ennek a csodálatos könyvnek a segítségével olyan eszközhöz jutunk, ami „élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait” (A zsidókhoz írt levél 4,12). Az eszközünk használata sem nehéz, csupán a helyzetünket meg kell vizsgálni az ige talaján, és ha nem áll meg, akkor becsapás áldozatai lettünk.
Ha már ezen is túl vagyunk, akkor most újra nem kell mást tenni, csak várunk, várunk és várunk… DE! Istennek van célja ezzel a sivatagi utazással. Nem hiába való a várakozásod. Péter első levelében a kipróbált hitet a tűzben próbált aranyhoz hasonlítja, ugyanis ekkor a salakanyag távozik az aranyból. Isten is így szeretné, hogy kipróbált legyen a hited, hogy mindentől megszabadulj, ami tőle elválaszt. Nem bántani szeretne, hanem épp ellenkezőleg, nagyon-nagyon szeretni. Azt szeretné, hogy annyira közel kerülj hozzá, hogy már ne is a kérdésed, a kérésed legyen a lényeg, hanem az, hogy szeresd Őt és teljes bizalommal legyél felé. Isten a kísértővel szemben nem romlást, hanem reményteljes jövőt tervez az életedben.
Persze nem azt mondom, hogy nincs értelme kéréssel fordulni Istenhez, hiszen ő is azt mondja: „Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.” (Máté evangéliuma 7,7) Csupán a bizalom helyreállásáról van itt szó. Minden bizodalmad abban legyen, hogy amit Isten tervez felőled az a legjobb lesz minden út közül, olyannyira, hogy arra érdemes várni.
Most arra kérlek, hogy gondolj az életedben arra a sok csodára, amit ez idáig átélhettél Isten kegyelméből! Bármilyen csoda, örömteli esemény, vagy pozitív megtapasztalásod volt Istennel kapcsolatban, emlékezz vissza rá! Ezekből meríts bizalmat tudva, hogy Isten nagyon szeret. Bátran oszd meg vele a kérdéseidet és a kéréseidet és hidd el, Ő mindenképpen közelebb von magához és a lehető legjobb útra vezet.
Gondold át mire tanított ezen a héten Isten és beszélgess vele imádság!