Fókusz gondolat: Tedd nyitottá a szíved a bibliai olvasmányok tanulmányozása közben és engedd, hogy a Lélek vezessen abban, hogy megérts milyen megkerülhetetlen az Isten követésben elhagyni mindent, ami nem tetszik neki!
Elmélkedő: A hét folyamán gondolkodj azon, hogy mik lehetnek azok, amik nem tetszenek Istennek az életedben és írd le ezt egy papírra!
Javaslat a napi imádságokhoz: Imádkozz azért, hogy Isten támogasson abba, hogy a papírra leírd listád a múlté legyen és mindenben hűségesen az Ő útján tudj járni!
Ajánlott bibliai olvasmány (hétfő-péntek):
Ézsaiás próféta könyve 44
Mózes ötödik könyve 30
Lukács evangéliuma 15
Lukács evangéliuma 16
Pál levele a rómaiakhoz 3Ne felejtkezz el a szombati elcsendesedésről! (Részletek a Hogyan olvasd? résznél a Mélyebbre oldalán.)
Vasárnap – Elmélyítő
Remélem nem rettentett el ennek a hétnek a címe, amely sokaknak igen jelentős szenvedést, fejtörést, eltévelyedést és fájdalmat okozott már útjuk során. Komoly hittel rendelkező vezető emberek buktak már el azért, mert nem vették elég komolyan a bűnt. Erős, lelki emberek roppantak össze a vétkeik súlya alatt, amellyel hihetetlenül nagy terhet raktak nem csak a saját, hanem mások vállára is.
Már Krisztus követővé válásom előtt találkoztam a keresztény értelembe vett bűn fogalmával. Úgy éreztem rengeteget beszélnek erről a hívő emberek és még többet a keresztény vezető képviselői. Nem éreztem magam bűnösnek, sőt. Igencsak jó embernek gondoltam magam, akinek nem túl sok dolog róható fel, főleg, ha más emberek a viszonyítási alapom. Nekem nincs közöm a bűnhöz – gondoltam. Megtérésemkor, a kereszt tövében, Jézusra nézve láttam meg, hogy tévedtem. Bűnös ember vagyok. Távol a tökéletestől, távol Jézustól. Ennek köszönhetően fájdalmas volt ez a találkozás, de felfoghatatlan örömöt is kaptam azzal, hogy megtisztultam.
„Mert nincs különbség, mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét, Isten ingyen igazít meg az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban lett váltság által. Őt rendelte Isten engesztelő áldozatul az ő vére által azoknak, akik hisznek. Ebben mutatta meg igazságát. A korábban elkövetett bűnöket ugyanis elengedte türelmében, hogy e mostani időben megmutassa igazságát: mert ő igaz, és igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz.” (Pál levele a rómaiakhoz 3,22-26)
Mielőtt bárki örülne, hogy bezzeg ő milyen távol volt és van a bűn kérdésétől, el kell rontanom az ünneplést, „mivel mindenki vétkezett, és nélkülözi Isten dicsőségét”. Tehát senki sincs olyan, aki ne lenne érintett ebben a témában. Mi több a bűneink megváltásában mutatta meg Isten a szeretet igazságát. Így a lehető legfontosabbá válik bűnös természetünk felismerése, hiszen ennek felismerésén keresztül, Jézus váltság áldozatában tesz igazzá bennünket.
„Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált. Milyen törvény által? A cselekedeteké által? Nem, hanem a hit törvénye által. Hiszen azt tartjuk, hogy hit által igazul meg az ember, a törvény cselekvésétől függetlenül… Érvénytelenné tesszük tehát a törvényt a hit által? Semmiképpen! Sőt inkább érvényt szerzünk a törvénynek.” (Pál levele a rómaiakhoz 3 3,27-28.31)
Pál szavai láthatóvá teszik előttünk, hogy mennyire összekapcsolódik a bűn és a Megváltóban való hit kérdése. Ami az embernek lehetetlen volt, azt lehetségessé válik Jézusban, de nem azért, hogy semmissé legyen a törvény, hanem épp ellenkezőleg, hogy érvényt szerezzen. Mert Jézus eljött, hogy meghaljon a bűneinkért, hogy mi bűntelenek legyünk és a szívünkig hatoljon az a mondata, amit a parázna nőnek mondott: „Én sem ítéllek el téged, menj el, és mostantól fogva többé ne vétkezz!” (János evangéliuma 8,11) Ezeket a szavakat most olvasd el újra úgy, mintha valóban neked mondaná Jézus, mintha valóban hozzád szólnának ezek a szavak. A keresztben megkaptuk ugyan a megbocsájtást a bűneinkre, de felszólítást is kaptunk azzal együtt, hogy megszabaduljunk minden bűnünktől, felhívást a megszentelődésre.
„A bűn nem fog uralkodni rajtatok, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt éltek. Mit tegyünk tehát? Vétkezzünk, mert nem a törvény, hanem a kegyelem uralma alatt élünk? Szó sincs róla! Nem tudjátok, hogy ha valakinek a szolgálatába álltok, akkor engedelmességre kötelezett szolgái vagytok annak, mégpedig vagy a bűn szolgái a halálra, vagy az engedelmesség szolgái az igazságra?” (Pál levele a rómaiakhoz 6, 14-16)
Mikor ezeket a sorokat írom a Szentlélek vezetését kérem, hogy világosítsa meg a sötét elmémet, hogy ki tudjam fejezni azt, amit nekem és neked is meg kell értenünk. Ezért téged arra kérlek, és biztatlak, hogy állj meg egy kicsit és imádkozz, hogy a Szentlélek töltse be fénnyel és igazsággal az értelmedet, ezután olvasd újra az igét!
Kinek szolgálok? Ezt a kérdést nem csak neked, hanem magamnak is fel kell tennem. Kinek szolgálok? Istennek, az Ő engedelmességét keresve és keresve az Ő törvényét, keresve az Ő igazságát? Vagy még mindig a bűn szolgája vagyok? Kinek szolgálok? Ne menj el emellett a kérdés mellett, mert ez valóban élet-halál kérdése:
„Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Pál levele a rómaiakhoz 6,23)
Kinek szolgálok? Olyan sokan vannak, akik elduruzsolnak egy megtérési imát, de az életük további része egy perce se tükrözi vissza Jézus képmását. Tudom, hogy Isten kegyelme és szeretete mindennél nagyobb, de hol van a mi szeretetünk? Még egyszer megkérdezem tehát: Kinek szolgálok? Isten vagy a bűn szolgája vagyok?
Ezt a kérdést vidd imádságban Isten elé és arra bátorítalak, hogy válaszd az Életet!
Gondold át mire tanított ezen a héten Isten és beszélgess vele imádságban!