Fókusz gondolat: Az ige által vizsgáld meg, hogy mit jelent a keresztény értelembe vett hitelesség! Milyen megoldást kínál Isten erre?
Elmélkedő: Ismersz igazán kegyes embert a közeledben? Mi jellemzi az életét?
Javaslat a napi imádságokhoz: Kérd a Lelket, hogy vizsgáljon meg és Isten előtt állítsd mérlegre az életed és az elköteleződésedet!
Ajánlott bibliai olvasmány (hétfő-péntek):
Hóseás próféta könyve 1
Hóseás próféta könyve 2
Pál második levele a korinthusiakhoz 5
Pál második levele a korinthusiakhoz 6
Pál második levele a korinthusiakhoz 7Ne felejtkezz el a szombati elcsendesedésről! (Részletek a Hogyan olvasd? résznél a Mélyebbre oldalán.)
Vasárnap – Elmélyítő
Fogyóban van a kereszténység Magyarországon. Nem szeretnék senkit sem lelombozni ezzel a ténnyel, hiszen ezek csupán népszámlálási adatok, amelyek azt mutatják, hogy egyre kevesebb ember vállalja fel azt, hogy így vagy úgy, de vallásos. Természetesen ez nem is lehet cél, hogy statisztikai adatoknak feleljünk meg és az emberek csupán „vallásosak” legyenek. Mégis rémisztő arra gondolni, hogy a magyar templomok – sok nyugati ország templomához hasonlóan – eljuthatnak oda, hogy bevásárló központtá, diszkóvá, kocsmává váljanak. Pedig úgy vágyunk arra, hogy égő szívű keresztények hada lepje el az országunkat, nem igaz? Hát akkor mit tehetünk?
Az igazi megoldás az, hogy találjunk ki nagyszerű, alaposan átgondolt és minden oldalról megvizsgált programokat, lenyűgöző rendezvényeket. Szervezzünk olyan alkalmakat, amivel fiatalokat és időseket is meg tudunk szólítani. Legyen minden mi szem-szájnak ingere. Legyen csillogás, pompa. Lássák, hogy a kereszténység igenis modern és vonzó. Találjuk ki, hogy az emberek mire vágynak és adjuk meg nekik. Ha a programunk az étel miatt lesz vonzó, akkor adjuk többet és többet, hiszen Jézus is megvendégelte a sokaságot. Ha gyermekprogramokra van szükség, akkor azt se vonjuk meg, hiszen Jézus is magához hívta a gyermekeket. Ha mulatságra vágynak, akkor az is bőven belefér, hiszen a Bibliában is mennyit olvashatunk a felhőtlen örömről. Ha pedig nincs szükségük arra, hogy túl mélyre menjünk a hitben, akkor azt nyugodtan elhagyhatjuk. Ha nincs szükségük a bűnnel való szembesítésre, ó hát az úgysem olyan fontos, hiszen a kegyelem… Ha nincs szükségük Jézusra, akkor nyugodtan Jézust is kizárhatjuk. Hát nem!
Természetesen valóban hasznos eszközök lehetnek ezek, de elsődlegesen nem ezekre van szükség, ha valóban azt szeretnénk, hogy tömegek tapasztalják meg az ingyen kegyelmet és ne az olcsó kegyelemből részesüljenek. Fontosabbra van szükség, ha azt szeretnénk, hogy Jézus egyháza növekedjen. Egy olyan dologra, ami lehet, hogy nem éppen tökéletes, lehet, hogy sok-sok sérülés van rajta, lehet, hogy számtalanszor összezúzódott, de mégis nélkülözhetetlen ahhoz, hogy ébredés legyen a környezetedben. Ez az eszköz TE vagy! Az ige ezt mondja:
„Vele együtt munkálkodva intünk is titeket: úgy éljetek, mint akik nem hiába kapták Isten kegyelmét. Mert ő mondja: „A kegyelem idején meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek.” Íme, most van a kegyelem ideje! Íme, most van az üdvösség napja! Senkinek semmiféle megütközést nem okozunk, hogy ne szidalmazzák szolgálatunkat, hanem úgy ajánljuk magunkat mindenben, mint Isten szolgái: sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, verésekben, bebörtönzésben, nyugtalan időkben, fáradozásban, átvirrasztott éjszakákban, böjtölésben, tisztaságban, ismeretben, türelemben, jóságban, Szentlélekben, képmutatás nélküli szeretetben, az igazság igéjével, Isten erejével, az igazság jobb és bal felől való fegyvereivel, dicsőségben és gyalázatban, rossz hírben és jó hírben, mint ámítók és igazak, mint ismeretlenek és jól ismertek, mint meghalók és íme, élők, mint megfenyítettek és meg nem öltek, mint szomorkodók, de mindig örvendezők, mint szegények, de sokakat gazdagítók, mint akiknek nincsen semmijük és akiké mégis minden.” (Pál második levele a korinthusiakhoz 6,1-10)
Most van a kegyelem ideje! Most van az idő, amikor fel kell ismerned, hogy nem élhetsz úgy, mintha nem kaptad volna meg ezt a kegyelmet! Most van az idő arra, hogy hiteles kereszténnyé válj!
Tudom ez a felszólítás nem egyszerű, hiszen ha visszaolvasom, és újra átfutok az igén, akkor engem is szíven üt. Ez a szakasz arra hív bennünket, hogy elhagyjuk mindenféle bűnünket és ne, mint nádszálak imbolyogjunk attól függően, hogy éppen milyenek a körülményeink. Arra hív, hogy minden nyomorúságban, szükségben, szorongatásban, bármit mondanak is rólunk a hitben megálljunk. Így építkezhetünk arra a szilárd alapra, amely maga Jézus Krisztus. Így tehetjük az Ő váltságmunkáját valósággá az életünkben. Így lehetünk olyanokká, mint akiknek semmijük sincs, és akiké mégis minden.
De mi köze van ennek mások megtéréséhez? Nem hiába kezdi Pál azzal, hogy itt van a kegyelem ideje. Hiszen most van még lehetőség cselekedni. Lehetőség arra, hogy megtérjen a szomszéd, a kisboltos, a gázszerelő, vagy bárki, aki a közeledben van. Hiszen nem lesz addig eredményes a gyülekezetek munkája, amíg a benne lévő emberek be nem töltekeznek Szentlékekkel, képmutatás nélküli szeretettel, az igazság igéjével.
A gonosz hatalmas eszköze, hogy jelentősen nagyobb hatása van a világnak a kereszténységre, mint fordítva. Mindent elfogadunk, hiszen az elfogadás rendkívül nagy kincs lett ma. Lényegesebb még az Isten igéjénél is. Persze az embereket fogadjuk is el és valóban képmutatás nélkül szeressünk mindenkit a környezetünkben, de a bűnt semmi esetre se fogadjuk el. Ne tűrjük meg tovább a bűnöket a gyülekezetünkben és a saját életünkben sem! Ne a bűnök elfogadásától legyen hangos a keresztények szája, hanem Isten igéjétől! Váljunk valóban hitelessé, azzá, akivé Isten hív bennünket!
Mit tehetsz tehát? Egyszerűen a lényeddel, a cselekedeteiddel add át Istent a körülötted élőknek! Ahogy vagy minden kudarcoddal, csalódással, csorbulásoddal együtt bízd újra Istenre az életed! Hagyd el a bűneidet és hitelesen éld meg a hitedet, hiszen az igében is ezt olvashatjuk:
„Mert a teremtett világ sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését.” (Pál levele a rómaiakhoz 8,19)
Gondold át mire tanított ezen a héten Isten és beszélgess vele imádságban!