Fókusz gondolat: Az ige olvasása közben engedd magadhoz a gondolatot, hogy ez Isten kijelentése, Isten szava és hagyd, hogy ebben erősítsen a kijelölt szakasz!
Elmélkedő: Miért szereted a Bibliát olvasni és miért jelent nehézséget?
Javaslat a napi imádságokhoz: Folyamatosan kérd az Urat, hogy változtassa és vértezze fel a szívedet azzal, hogy amikor a Szentírást olvasod, akkor az Ő szavát olvasod, ebből fakadóan pedig kész legyél hallgatni rá!
Ajánlott bibliai olvasmány (hétfő-péntek):
A Zsoltárok könyve 119
Pál levele a kolosséiakhoz 2
Pál levele a kolosséiakhoz 3
Pál levele a kolosséiakhoz 4
Pál második levele Timóteushoz 3Ne felejtkezz el a szombati elcsendesedésről! (Részletek a Hogyan olvasd? résznél a Mélyebbre oldalán.)
Vasárnap – Elmélyítő
Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de én igazán hálás vagyok az okostelefonon található GPS-ért. Nem vagyok az a kifejezetten eltévedős fajta, de mégis lényegesen egyszerűbb ezt az eszközt használni, mint térképet bújni, vagy éppen jó előre útvonalat tervezni. A GPS segítségével könnyedén eltalálok olyan helyre is, aminek még a környékén sem jártam. Amikor feleségemmel Albániába utaztunk, ennek segítségével bátran fedezhettük fel az addig teljesen ismeretlen országot attól való félelem nélkül, hogy eltévednénk. A keresztény életünkben ilyen biztonságot tud adni az a mennyei navigációs rendszer, amit a hétköznapokban csak Bibliának hívunk.
„Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent. Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől. Mert ezek közül valók azok, akik belopakodnak a házakba, és rabul ejtik a bűnökkel terhelt és sokféle vágytól űzött asszonykákat. Ezek mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg.” (Pál második levele Timóteushoz 3,1-7)
Pál egészen keményen ír Timóteusnak arról, hogy milyen körülmények között kell a hitben megállnia. Egy igen hosszú listában taglalja az emberek elfajzott tulajdonságait. Mégis talán a legvége a legérdekesebb, mert azt gondolhatnánk, hogy ezt azokról írja, akiknek semmi köze nincs Istenhez. „Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják.” Talán nem teljesen egyértelmű, hogy mit is jelent a kegyesség látszata, de ha megvizsgáljuk a görög fordítást, akkor megérthetjük, hogy ezek az emberek az istenfélelem külső formájával rendelkeznek csupán, de az erejével nem. Mai értelemben azt mondhatjuk ezekről az emberekről, hogy kultúrkeresztények, vasárnapi keresztények vagy éppen látszat keresztények.
Bár szomorúsággal tölt el, mégis azt tapasztalom, hogy ezek nem csak egy-egy ember problémája, hanem egész gyülekezeteké is. Engedjük, hogy a gyülekezeteket elárasszák azok a bűnök, amelyeket Pál felsorolt az előzőekben. Engedjük, és ami még nagyobb probléma nem teszünk semmit ellene. Pedig maga Jézus tanít bennünket, hogy mit kell ilyen esetben tenni azokkal, akik a bűnben megmaradnak (Máté evangéliuma 18,15-17). Az első korinthusiakhoz írott levelében Pál azt mondja, hogy ilyenekkel még csak együtt se egyetek. Hogy miért történhet meg ez mégis gyülekezetek életében is? Pál Timóteusnak írt levelének folytatásából kiderül:
„A gonosz emberek és ámítók pedig még tovább mennek a rosszban, tévelyegve és másokat is megtévesztve. De te maradj meg abban, amit tanultál, és amiről megbizonyosodtál, tudván, kiktől tanultad, mivel gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre a Krisztus Jézusba vetett hit által. A teljes Írás Istentől ihletett, és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre; hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen.” (Pál második levele Timóteushoz 3,13-17)
Isten kijelentése a Biblia az, ami el tudja tüntetni azt a sötétséget a fejekből, ami olcsó kegyelemmé teszi azt a csodálatos, drága ajándékot, amelyet Jézus halála által kaptunk az örök élet reménységére. Isten a Biblia által nem csak egy szép történetes könyvvel lepett meg bennünket, hanem az életünk pontos használati utasításával, „hogy az Isten embere tökéletes és minden jó cselekedetre felkészített legyen.”
Ahogy egyre többet és többet forgatom a Szentírást annál jobban rájövök, hogy Isten tényleg mindenre ad választ. Bármilyen kérdés van a szívedben, akkor fordulj a Mindenható írásban közölt útmutatásához. A bűnök kérdése különösen ilyen terület. Ezekben sem hagy kétségek között hánykolódni Isten. A Biblia kifejezetten sok helyen tér ki a szexuális bűnökre és a bálványok közül kiemelkedő pénzimádatra, amelyek valóban sokak életét nyomorítják meg. Azonban rengeteg másra is találni fogsz választ. Ha mégis kétségeid lennének, akkor keress valakit a közeledben, aki jobban ismeri nálad az írásokat és kérd, hogy segítsen a Biblia által utat mutatni.
Vidd Isten elé most a szíved és engedd közel magadhoz! Engedd, hogy rávilágítson a hozzáállásodra az írott Igével kapcsolatban! El tudod alapvető igazságként fogadni a Bibliát az életedben? Ha ellentmondásba kerülsz az életed és a Szentírás között, akkor melyikre hallgatsz? Isten szeret. Isten az Írás által a szeretetét közvetíti. Ezt vésd a szívedbe, hogy amikor azt tapasztalod, hogy Isten nemet mondd neked a Biblia által, akkor is tudd, hogy Ő a legjobbat akarja neked.
„Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.” (A zsidókhoz írt levél 4,12)
Gondold át mire tanított ezen a héten Isten és beszélgess vele imádságban!
„Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jócselekedetre felkészített.” (2 Ti 3:17)
Ez az igehely emlékeztet a Jézus hegyi beszédben kijelentett felszólítására: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti Atyátok tökéletes.” (Mt 5:48)
Addig, amíg eljut ennek a felszólításnak a kijelentéséig, legalább hat dolgot említ abból amit a régieknek mondtak meg, ezzel Jézus Krisztus a Mózesi törvényben foglalt parancsolatokra emlékezteti a hallgatóit és ezekkel kapcsolatosan hozzáfűzéseket tesz, amelyeket olyan formán fejez ki, mint amelyek még többletet jelentenek a régieknek mondott dolgoknál.
Mielőtt a régieknek mondott parancsolatokat összehasonlítaná azokkal, amelyeket ő többletként még hozzá kíván fűzni ezekhez a régieknek megmondott parancsolatokhoz, egy kemény, a mennyből való kizárással kapcsolatos kijelentést tesz: „Mert mondom nektek, hogy ha a ti igazságotok nem több az írástudók és farizeusok igazságánál, semmiképpen sem mehettek be a mennyek országába.” (Mt 5:20)
Még legalább két igehely létezik, ahol ilyen kemény, a mennyből való kizárás a tét.
„És mondta: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyek országába.” (Mt 18:3)
Amíg a hegyi beszédben az írástudók és farizeusok igazságának a felülmúlását hozta kapcsolatba a mennyből való teljes kizárással, úgy értve, hogy az írástudók és farizeusok igazság szintje semmiképpen nem üti meg azt a mércét, amelyet el kell érni ahhoz, hogy valaki, nem hogy nem megy be, hanem inkább méltónak bizonyuljon a mennybe való bemenetelre. A hegyi beszédben az írástudók és farizeusok igazságának a felülmúlását határozta meg feltételként a mennybe való bejutáshoz, a későbbiekben már a megtérést is a mennybe menetel feltételeként említi.
1. Ha az igazságotok felül nem múlja az írástudók és farizeusok igazságát…
2. Ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a gyermekek…
Mind a két kijelentés a semmiképpen nem mentek be a mennyek országába, kemény kitiltással végződik.
A tanítványoknak pedig arra a kérdésére, amely arra vonatkozott, hogy ki a nagyobb a mennyek országában, a következő kijelentéssel adta meg Jézus Krisztus a választ: „Aki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyek országában.” (Mt 18:4)
Itt már az írástudók és farizeusok igazságának a felülmúlásán és a megtérésen túl egy harmadik fogalmat is említ Jézus a mennybemenetel összefüggésében, ez pedig az alázat.
Az alázat az Isten igéjében úgy kerül szóba hozva, mint ami az Isten akarata: „…járj alázatosan a te Isteneddel!” (Mi 6:8)
Jézus Krisztus saját magáról is kijelenti, hogy ő alázatos szívű: „…tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.” (Mt 11:29)
Egy harmadik igehely, ahol a mennyből való kizárás kerül előtérbe, az újonnan születéssel kapcsolatos: Felelt Jézus és mondta Nikodémusnak: „Bizony, bizony mondom neked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.” (Jn 3:3)
A János szerinti evangélium 3. fejezetének az 5. bekezdésében Jézus Krisztus rá is világít, hogy mit ért ő újonnan születésen:
„Felelt Jézus: „Bizony, bizony mondom neked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.” (Jn 3:5)
1. Az írástudók és farizeusok igazságának felülmúlása
2. A megtérés és Isten akaratának a teljesítése, amely akaratnak az egyik pontja/követelménye az alázatosság, de az igazság szeretete és az irgalmasságnak a gyakorlatba ültetése, cselekvése is az Isten akarata.
Mennyire összefüggésben, egyértelmű hangzásban van az írás, bármely igehelye, egy tőle időben és térben is egy másik igehelytől. „Elmenve pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre.” (Mt 9:13)
Az irgalmasságon túl, itt újból szembesülhetünk a „megtérés” követelményével, akárcsak a Mt 18:3-ban, ahol a gyermekekhez való hasonlóságot jelölte ki Jézus a mennybe jutás követelményének.
Már Jézus Krisztus földre érkezése előtt, Mikeás próféta Isten Lelkétől ihletve megírta, mi az Isten akarata: „Megjelentette neked oh ember, mi legyen a jó és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel. (Mi 6:8)
A hegyi beszédben az első dolog amit Jézus úgy említ, mint ami a régieknek megírt parancsolat, a: „Ne ölj!, mert aki öl, méltó az ítéletre”
Jézus Krisztus tovább vitte ezt a régieknek megírt parancsolatot azzal, hogy „mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára (embertársára) ok nélkül, méltó az ítéletre. Ezek szerint a haragnak sincs helye az emberek életében, mert a harag a gyilkosság melegágya. Aki haragot tart az embertársával, már gyilkolt is az ő szívében.
A régieknek a paráznasággal kapcsolatosan megtiltott: Ne paráználkodjál! parancsolattal kapcsolatban pedig Jézus Krisztusnak az a mondanivalója van, hogy: „Valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében.” (Mt 5:28)
A parancsolatok megszegésének a folyamatára világított rá Jézus Krisztus és a folyamatnak már az első lépésétől való tartózkodást tanácsolja.
Ha a szemed vagy a kezed botránkoztat meg, vágd le azt -tanácsolja Jézus Krisztus – mert jobb neked hiányos szervekkel, vagy tagokkal bemenned az örök életre, mint ép testtel az örök tűzre.
A hamis esküvéssel kapcsolatosan pedig egyértelműsíti: „Legyen a ti beszédetek igen igen, nem nem, ami pedig ezeken felül van, a gonosztól van.
A régiek: Szemet szemért és fogat fogért törvényéhez azt fűzte hozzá Jézus Krisztus, hogy: „Ne álljatok ellene a gonosznak…”
Aki el akarja venni az alsó ruhádat, add oda annak a felsőt is, és aki téged egy mérföldre kényszerít, menj el vele kettőre.
A hatodik régieknek megmondott dolog, amelyet részletesen kifejtett Jézus Krisztus az a: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.
Erre az a további mondanivalója az Isten egyszülött Fiának, hogy: Szerssétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek és kergetnek titeket.” (Mt 5:44)
Az ellenségeiért való imát azon túl, hogy a hegyi beszédben ajánlotta, a halála alkalmával példaképpen személyesen, mint aki saját magára is alkalmazza, be is mutatta. A halála, a gyalázatos felfeszítéssel végződő élete utolsó pillanataiban így imádkozott: „Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekednek!” (Lk 23:34)
Ezt a pontot, t.i. az ellenségszeretetet hozta kapcsolatba azzal, amit előzőleg kijelentett, amely a hallgatóságának az írástudók és farizeusok igazságának a felülmúlására vonatkozott.
Ezt a szálat varrta el azzal, hogy: És ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? És ha csak a ti atyátokfiait (embertársaitokat) köszöntitek, mit cselekedtek másoknál többet? Mind a két kérdéssel kapcsolatosan, még azt a költői kérdést is felteszi Jézus Krisztus, hogy: Nemde a vámszedők is nem ugyanazt cselekszik-e?
Szépen aprópénzre váltva és a szálakat elvarrva jutott el az emberiség nagy Tanítómestere, – aki nem más, mint Jézus Krisztus, ugyanis azt is kijelentette, amely szerint: „Egy a ti tanítótok, a Krisztus.” (Mt 23:8) – addig a felszólításig, amely a tökéletességre vonatkozik: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti Atyátok is tökéletes.” (Mt 5:48)